Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

Telcs Ede útinaplói

sem láttam, amely érdekelt volna. Rodin komolytalan, minden kvalitása mellett. Az angolok becsületes dolgokat csinálnak, de nem érdekelnek. Egyáltalán szobrászat ez? A francia iskola majmolása. Turner régi képei között néhány komoly, szép darab, de Claude Lorrain is valahogy így festett. Mindazonáltal van fantáziája. Későbbi képei egyáltalán nem tetszenek. Tejfelben úszó vörhenyes „izék” Egy Epstein J. nevű szobrásznak sok munkáját őrzi a múzeum. Miért? Vacak! Szinte sajnálom az időt, melyet ebben a gyűjteményben töltöttünk. Délután Irénke aludt, én olvastam, és gondolkodtam a további programon. Jó lenne sok-sok pénz, hogy mindenhova autón járhatnánk. Gyalogszerrel az autóbuszok között ebben a pokoli forgalomban járni és folyton ügyelni, nagyon fárasztó. Főképp Irénkén látom a kimerültséget; én még győzöm valahogy. Jó lesz túlesni ezen, és valami csendes helyen kérődzni.

Július 19-én reggel taxin Franklinékhoz. Első pillanatra feltűnt az úri berendezés, a falakon kézi rajzok, jó képek, régi angol bútorok. Franklinnal a Victoria and Albert Museumban, föld alatt. Szép francia vasak, lakatok, vasból faragott jó szobrocskák, gyönyörű gobelinek, szőnyegek, bútorok és ezüst. Az angol ezüstművesség felismerése. Az edények formája jobb, mint a hollandusoké, viszont nincs A. van Vianenjük és Lutmájuk. Szép elefántcsont faragványok és limoges-i régi emailok. Itt el lehetne az ember hetekig, míg a teljes anyagot áttekinti. Franklin régi angol gobelinje, Sergent képei. Ebédnél nagy társaság. Megismerkedem Lavisson úrral, grafikus, kinél két magyar dolgozik az államnyomdától, hogy a bélyegkészítést megtanulják. Láttam egy szép Kelmscott Press könyvet. Ebéd után autóbuszon a Kew Gardens. Hihetetlen szép virágok, fák. Élveztük a parkot, a szabad levegőt. Végre távol a zajtól és hóbortig fokozott forgalomtól. Autóbuszon haza. Nagy utazás.

Július 20. Reggel a St. Paul-katedrális. Impozáns épület. Azt hittem, a római Szt. Péter utánzata. Dehogy! Belül istentisztelet miatt csak futólag néztük meg, kívül körüljártuk, és nagyon élveztük.

Innen gyalog a Trafalgar Square. Ebéd, azután National Gallery. Megint végignéztünk mindent, fáradtan a National Portrait Gallerybe. Ott is átfutottunk az összes termeken, és amibe belebotlottunk, megnéztük. Fáradtan haza. Alvás.

Ébredés után szakadó esőben, taxin a St. John’s Wood Roadra, hol az új, modern zsinagógában előadás a World Union for Progressive Judaism keretében. Szónokok: Isr. Mattuk, Edmond Fleg (Párizs), rab. Felix A. Levy (Chicago), dr. Richard Willstätter (München), rab. Nathan Stern (New York). Willstätter igen okosan beszélt németül, a többit nem értettem. Szakadó esőben földalattin haza. Vezetőnk egy öreg, hajléktalan angol, szemérmes szegény, kinek az 1 shilling jutalom hajlékot jelentett. Későn ágyba.

Július 21. Gyerekektől kártya, Cooknál érdeklődés, British Múzeum. Az asszír domborművek felfedezése. Rendkívül érdekes, tehetséges munkák. A mozdula-254