Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
Telcs Ede útinaplói
A templomban mise szép énekkel, orgonaszóval. Miután látni nem lehetett, távoztunk, és megnéztük a templom mögötti keresztfolyosókat. Végül autóbuszon haza. Kis pihenés. Gyalog jó darabon az Oxford streeten. Vacsora az olasz piszkosban, a Soho városrészben - rosszul. Hazatérés, írás, lefekvés. Nagy fáradtság. Július 16-án. Reggeli után átköltözés a 179-es szobába az első emeletre. Szebb, jobb, mint az előbbi. Azután autóbuszon átszállással a Victoria and Albert Museumbz. Nagy út. Teljesen átrendezve. Rendkívül élveztük a régi elefántcsont faragványokat. Verocchio, Donatello, Michelangelo (vázlatok, anatómia, Cupido). Fáradtunk, de bírtuk az iramot, jobban, mint eddig. Bent ebéd. Érdekes képtár, különösen szépek a nagy angolok, Reynolds, Gainsborough, Hoppner, Raeburn, Lawrence, Raffael kartonjai. Láttunk sok szép olasz quinquecento-érmet, jó és hitvány Rodin-szobrokat. Hihetetlen gazdagság mindenben. Gyönyörű régi gobelinek, és ki tudná felsorolni, hogy mi minden. Autóbuszon vissza. Irénke lepihent az új szobában, én átnéztem a vásárolt elefántcsont-katalógusokat, levél dr. de Kleinéktől. Vacsora a szállóban, utána írás. Július 17-én reggeli után az autóbuszon a Wallace Collectionbz. Érthetetlen, hogy annyi és ily szép képet és műtárgyat tudott összeszedni. A gyűjtemény csúcspontja Rembrandt nagy képe, Velazquez lovas infánsa. De van itt még műremek sok. Rubens, van Dyck, P. de Hooch, Watteau, Gainsborough, Hals, Reynolds, Hobbema, Terborch etc. etc. Egy gyönyörű XIV. századbeli francia elefántcsont Madonna, szép olasz cinquecento-érmek, gyönyörű fegyverek, vértek. Alig tudtunk távozni. Ebéd után az Oxfort streeten egy áruházba tévedtünk, hogy pár apróságot vásároljunk. Irénke észrevette az ott ugyancsak vásárló Marczaly Polyt. Nagy meglepetés! Ő is pár napja van itt. Nyolc millió ember közül kihalászni egy jó ismerőst, nem kis dolog! Hazatérés, alvás. Utána séta a városban. Hazatérés közben eltévedtünk. Este séta a Westminster hídon át a túlsó oldalra, hogy a Parlament Temze felé eső frontját lássuk. Veszélyes átkelési pontok. Július 18-án reggel levél Franklintól, meghívással szombatra. Konfúzus stílus. Válasz boy-jal. Westminster Abbey, apátság és templom megtekintése vezetővel, nagy csoportban. A vezető érthetetlen. A királysírok komplikált boltozata nem tetszik. Sok, érdekes régi maradvány. Viaszalakok furcsán hatnak. Panoptikum. A sok síremlék helyenként bántólag befolyásolja az architektúra összhatását. A régi parlament kerek terme eredeti padlóval impozáns. Felső cipőt kell húzni. A templomból gyalog a Taté Galleryhez. Irénke fáradt. Nem csoda. A modern angol festészet nem hat rám. Szép, komoly munkák, de hiányzik belőlük valami... A nagy arcképfestők itt is a legérdekesebbek. Hogarth is kiemelkedik. A preraffaeliták ügyesek, de nem fognak meg. A francia impresszionisták jól vannak képviselve. Daumier ízére még nem tudtam rájönni. Egyetlen olyan szobrot 253
