Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
ezek a nehézségek váltották ki egyre fokozódó érdeklődésem és elhatározásomat, hogy úrrá leszek fölöttük. Nekigyürkőztem a munkának, és nem hagytam magam elriasztani. Rajzolni tudtam, lassan megismerkedtem a festékekkel is, és egymás után születtek a kis olajfestményeim: elsőnek egy Önarckép, azután egy tanítványom, majd Péter fiam arcképe, és így jutottam el első kiállításomig mint újdonsült festőművész. A kritika igen barátságosan fogadott, és én, ha későn is, de megnyugodtam, hogyha festőművésznek mentem volna, jó apámnak akkor sem kellett volna fiát attól féltenie, hogy Rafael sorsára jut és - éhen hal. Azért, ha megcsaltam is kissé hites mesterségemet a piktúrával, nem lettem teljesen hűtlen hozzá. A Képzőművészeti Társulat őszi kiállításán ismét mint szobrász vettem részt egy szép női fej kiállításával. Az 1935. év számomra azzal kezdődött, hogy egy 36 darabból álló kollekcióval részt vettem a helsinki kiállításon.409 Idehaza elkészítettem András öcsém mellszobrát, s azt a Műcsarnok kiállításán be is mutattam.410 Egyébként az évek óta tartó gazdasági krízis, mely Bécsből indult ki, s aztán mindjárt átcsapott hozzánk, Magyarországra is, egyre inkább terjedt. Már nem egy-egy műalkotás kivitelezése, hanem egy megbízás vagy megrendelés megszerzése lett az igazi - művészet. A művészetnek ebben az ágában pedig én nemigen jeleskedtem. Az 1936. évtől kezdve tehát kezdtem takarékosságból - kevesebbet dolgozni. 9 órakor ugyan ezentúl is minden reggel lementem a műtermembe, és ott dolgozgattam fél 2-ig, de délutánonként már nem mentem vissza dolgozni, hanem - ha nem jött közbe valami, például társulati ülés vagy látogatás - a szobámban olvasgattam, esetleg festegettem, sőt öregségemre kedvem jött feleleveníteni középiskolai latintudományomat, és Sári lányom barátnőjétől, Hesslein Bélánétól, akit egyébként mindnyájan csak Mackónak hívtunk, elkezdettem latinul tanulni, mégpedig úgy, hogy latin klasszikusokat olvastunk együtt, s ahol én nem boldogultam a fordítással, ő segített és magyarázott. Hetente kétszer vettem órát nála, és nagyon élveztem a régi klasszikusokat, a költők közül különösen Horatiust, a prózaírók közül pedig Tacitust. Ez utóbbinak rövid egyszerűsége, mondatainak tisztasága különösen megragadott; bizony sok modern szépírónk tanulhatna tőle, hogy kell és lehet szófecsérlés nélkül a lényeget elmondani. Közben leleplezték a jászkiséri hősi emlékművemet,411 és én néhány kisebb megbízást kaptam. Megcsináltam Gaál Gasztonnak, a képviselőház volt kisgaz-409 A magyar éremkiállítás 1937-ben volt Helsinkiben. 410 A szobor Teles András Nyúl utcai utolsó lakásában még megvolt. Teles Gábor (Teles András unokája) emlékezete szerint ma magántulajdonban van. 411 A jászkiséri hősi emlékművet 1930-ban avatták fel. 216
