Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
lifikálják az általa betöltött pozícióra, és szomorúan állapítottam meg magamban, hogy hazánk sorsa igen gyönge kezekbe van letéve. És mégis, talán ennek a Horthy mintázásával eltöltött két órának köszönhettem, hogy 1944-ben életben maradtam. Horthy portréja után hozzáfogtam a Tisza-szoborpályázat tervének elkészítéséhez is. Tiszát úgy ábrázoltam, amilyennek életét és politikáját láttam: nem volt hízelgő, nem volt megalkuvó a munkám. Tiszát a végzet emberének ábrázoltam, merev, szinte rideg vonásokkal; a tévelygő fanatikust, mint a magyar feudalista társadalom utolsó Don Quijotéját. Kiváncsi voltam, mit fog munkámhoz a szoborbizottság zsűrije szólni. De nem vártam be a zsűri döntését, mert 1929 június elején Irénkével egy havi nyaralásra az olasz tengerpartra, Riminibe mentünk.396 Itt értesültem egy újságkivágatból a Tisza-szoborpályázat döntéséről. Az első díjat és a kiviteli megbízást természetesen Zala kapta Orbánnal.397 Nem szabadna laikus zsűrire bízni az ítélkezést. Azon nem csodálkoztam, hogy nem én kaptam a megbízást, de Zala munkája rossz volt. Kongó frázisok, elcsépelt közhelyek agyagba gyúrva - bronzba öntve. Hatan, köztük én is, 3000 pengős díjat kaptunk, hat további művész pedig 2-2000 pengőt. Meglepett, hogy Tóth István nem kapott díjat. Terve rossz volt, de volt az övénél rosszabb is: Kallósé, Horvayé. Riminiben 3 hetet töltöttünk fürdéssel, pihenéssel, városnézéssel, és Anconából tengeri úton jöttünk Fiúméba, onnan vasúton Budapestre. A pihenés nagyon kellemes volt, jót tett a fizikumomnak, az idegeimnek egyaránt. Hazaérkezésem után az első szerda délután beszámoltam az Aurorában úti tapasztalataimról. Horánszky és társasága nemcsak jó barátaim, hanem igazi kultúremberek voltak. Komoly érdeklődéssel hallgatták beszámolómat, és utána hosszan elbeszélgettünk művészeti kérdésekről. A Tisza-pályázat döntésén ők is felháborodtak, különösen Szász Károly, aki - mint a képviselőház egykori elnöke - Tisza legszűkebb baráti köréhez tartozott, azt mondotta, hogy az én szobrom valóban Tiszát ábrázolta, olyannak, amilyennek ő ismerte: keménynek, fanatikusnak, aki meg volt győződve a maga igazáról, s így akkor is jóhiszemű volt, mikor átgázolt minden ellenálláson, ellenvéleményen. Zala szobrát ő is sablonosnak, üresnek találta. No, de ez nem változtatott semmit a zsűri döntésén, s azon a tényen, hogy megint nem volt munkám. A következő, 1930-as év aztán mégiscsak hozott egy, ha nem is nagy, de kedvemre való munkát: megbízást kaptam Alpár Ignác szobrának elkészítésére, 396 Az 1929-es útinapló az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének Adattárában található (ltsz.: M.D.K.C. 1-20/17.1-30.). 397 Tisza István emlékművét 1934-ben állították fel a Parlament északi homlokzata előtti parkban (Zala György és Orbán Antal műve; az építész Foerk Ernő). Itt áll ma Károlyi Mihály szobra. Budapest ostromakor a szobor megsérült, a főalakot a háború után ledöntötték. Az emlékmű megmaradt elemeit önálló szoborként állították fel 1948-ban Budapesten és Esztergomban. - Elek Artúr, 1934.169-174.; Rabinovszky Márius, 1929. 61-62. 210
