Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
ban kívántak sokszorosítani.391 Én - igaz, hogy politikával sosem foglalkoztam - a Horthy fővezérlete alatt megindult, és kormányzósága alatt is csak módszereiben változott fehérterrorral sosem értettem egyet, illetve azt a legsúlyosabban elítéltem; másrészt fiaim miatt én anélkül is a kormányzat feketelistáján szerepeltem, főleg mióta Pali fiam - akiről már említettem, hogy átment Kanadából az Egyesült Államokba - egy félhivatalos magyar küldöttség amerikai látogatását felhasználta arra, hogy a Horthy-rendszer ellen egy csomó magyar emigráns élén tüntetést rendezzen, amiről a mi napilapjaink, fiam megnevezése mellett pártállásra való tekintet nélkül megemlékeztek. Az ellenzéki lapok ezzel a Horthy-rendszer ellen a külföldön jelentkező ellenszenvet akarták kihangsúlyozni, a kurzuslapok pedig a hír közlésével engem akartak még jobban lehetetlenné tenni. Aurorabeli barátaim igyekeztek rábeszélni, hogy én csak a művészi feladattal törődjem, és vállaljam a megbízást. A kérdés csakhamar elvi fontosságúvá vált, mert országos pályázatot írtak ki a Tisza István-emlékszoborra is, ahol nekem hasonló aggályaim voltak. Tisza erőszakos, reakciós politikáját ugyancsak elítéltem, nem tudtam tehát magam könnyedén rászánni, hogy emlékének megörökítésével foglalkozzam. Tanácsot kértem öreg barátomtól, Marczali Henriktől, akit a Horthy-rezsim 1924-ben megfosztott egyetemi katedrájától, illetve B-listára tett. Ő kérdésemre azt felelte, hogy - ha megkapom - vállaljam el mindkét megbízást, hiszen nem lehet tagadni, hogy Horthynak is, Tiszának is komoly szerepe volt hazánk történetében, ha ez a szerep a leggyászosabbak közé is tartozott ezeréves történetünkben, de hát ahogy a történetíró nem emlékezhetik meg munkájában csupán a neki rokonszenves uralkodókról vagy államférfiakról, ugyanúgy kötelessége a képzőművésznek is azok megmintázását vagy megfestését vállalni. Én persze azt feleltem erre, hogy a két dolog egészen más, a történetírónak módja van elmondani a bírálatát is a történelem alakjairól, nekem pedig ez nem áll módomban.- Miért? - felelte Marczali - A Te honvéd síremléked talán a háború dicséretét zengi, és nem azt fejezted ki vele, amit Te a háborúról gondolsz? Igen, feleltem, de hogy fejezzem ki egy mellszoborban vagy emlékműben, amit Horthyról vagy Tiszáról gondolok? 391 Horthy Miklós kormányzóságának 10. évfordulójára készült az ország 1929-ben. A kormányzó mintázása valószínűleg az 5 pengős pénzérme készítésével függ össze. Az 1930: XI. te. 3. §. kimondja, hogy „a verendő ötpengős ezüstérmék egyik oldalukon a Kormányzó Úr képmását viseljék országlásának 10. évfordulóját megörökítő körirattal.” Teles Ede tervet nyújtott be az ötpengősre. A M. Kir. Pénzügyminisztérium levele szerint „az alkalmasnak talált tervezetek közül a bizottság művészi szempontból Művész Úr pályaművét helyezte az első helyre. Figyelemmel azonban a tekintetbe veendő pénzverés-technikai szempontokra, a Berán Lajos szobrászművész úr pályaműve fog kivitelre kerülni". Az 1500 pengős tiszteletdíjat kiutalták Teles Edének. A pénzügyminisztérium levele (1930. márc. 10.) a Türr István Múzeum gyűjteményében (ltsz.: 58.401.9.22.); az ötpengős gipszmintái a 69.12.156.-157. leltári számon. - További Horthy-plakettek a 69.12.98., 69.12.151. leltári számon. - Teles Ede 1929-től a herendi porcelángyár művészeti vezetője. A kisplasztikái termékek száma innentől jelentősen nőtt a gyárban. 208
