Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
idősebb volt nála, és azonkívül sem találtam eléggé megbízhatónak. Afféle pesti bohém volt, a hivatala mellett kicsit újságíróskodott, sőt verseket is írt, néha nem is rossz verseket. De a lányom számára én komolyabb élettársat reméltem, de hát mit tehettem? Nóra nagyon pártolta a házassági tervet. Azt hiszem örült, hogy mostohalányától megszabadul, és félek, hogy Sárinál is hasonló szempontok voltak a döntők. Ki akart kerülni Nóra kezei alól. Mint említettem már, Nórához való viszonyom igen megromlott. Napirenden voltak köztünk az összeszólalkozások. Ő állandóan kínzott, szemrehányásokat tett a hazajövetelünk miatt, én szemére vetettem az idősebb gyerekeimmel való bánásmódját, hogy Pali és Máté után most már Sárit is elüldözi hazulról, és egy rossz házasságba kergeti. A helyzet egyre tarthatatlanabb lett, végre is nem bírtam ki tovább, elhatároztam, hogy elválok Nórától.327 Elköltöztem tőle, és előbb Arnold öcsémnél laktam, aki két éve megnősült, majd Ármin unokafivéremhez költöztem, kinek felesége, Gina a tanítványom volt. Közben anyámtól is rossz hírt kaptam. Apám meghalt, lent Suboticán.328 Útlevélnehézségek miatt még a temetésére sem tudtam lemenni. Nem sokkal később anyám Pestre jött, hogy gyógykezeltesse magát. Sárgasága volt, és féltünk, hogy rákja van. Elvittem Ádám professzorhoz, aki kikérdezte, megvizsgálta, megnyugtatására rendelt valami orvosságot, velem pedig közölte, hogy föltevésünk valószínűleg helytálló, de anyám korára való tekintettel - anyám 75 éves volt már - nem ajánlott operatív beavatkozást. Az volt a véleménye, hogy miért kínozzuk meg szegényt, az orvosnak ebben a helyzetben csak egy feladata lehet, a beteget a fölösleges szenvedéstől megkímélni. Nehéz szívvel bár, de igazat adtam neki. Ekkor készítettem anyám plakettjét, hogy legyen valami emlékem róla.329 Sajnos akkori helyzetemben nem volt elég anyagi és lelki erőm ahhoz, hogy anyámról egész alakos szobrot készítsek, pedig ha valaki - ő megérdemelte volna tőlem. És Stróbl gyönyörű Anyánk szobra, a magyar szobrászművészet egyik legragyogóbb gyöngyszeme, ugyancsak csábított a versenyre. Anyám öregkorában is gyönyörű asszony volt, dús hajjal, finom vonásokkal, de hát a sors valahogy mindig megakadályozta, hogy ezt a művemet megvalósítsam. Pedig, de szép lett volna, ha meg tudom csinálni! Anyám egyébként alaposan megtréfálta Ádám professzort. Meggyógyult, betegsége nem bizonyult ráknak, végleg felköltözött Budapestre, és 15 évvel Ádám professzor diagnózisa után, tehát 90 éves korában azt mondotta egyszer nekem: „Fiam, én mégis meggondoltam magam. Öregkoromban majd mégis vissza akarok menni Szabadkára, hogy ott temessetek el szegény apátok mellé.” Látom, megint erősen elkalandoztam, de a Nórától való válásom körülményeire 327 Teles Ede és Mansfeld Nóra házassági anyakönyvi kivonatában az utólagos megjegyzések rubrikában a következő olvasható: „A házasság felbontatott a budapesti kir. törvényszék” ítélete alapján. 1924. június 21. 328 Teltsch Mór 1922. november 2-án halt meg, november 3-án temették. Sírja a szabadkai zsidó temetőben van (37. sor, 18. sírhely). A sírkőre csak az ő nevét vésték. 329 Az Anyánk című plakett (1922) a Türr István Múzeum gyűjteményében (ltsz.: 69.12.103.). 192
