Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
a könyvet, néztem a remek illusztrációkat, de a könyv árát már nem mertem megkérdezni. A kereskedő azonban megkérdezte: Tetszik Önnek a könyv? Azt feleltem, hogy nagyon is tetszik, és ha lenne elég pénzem, mindjárt megvenném.- Hát akkor kérem, tartsa meg - mondotta a kereskedő. Először nem is értettem meg, hogy ajándékba akarja adni a könyvet, és ismételtem, hogy nincs pénzem.- Ezért nem kell fizetni - mondotta. Látom, mennyire szereti a mi Brueghelünk képeit, tudom, hogy Ön magyar művész, hát kérem, fogadja el tőlem ajándékul ezt a könyvet. Egészen zavarba jöttem, de éreztem, hogy megsérteném, ha nem fogadnám el az ajándékát. Csodálkozásom még nagyobb lett, mikor otthon megállapítottam, hogy a könyv ára csaknem a kétszerese volt annak, amit a tollért fizettem. Az ördög érti ezeket az embereket, gondoltam magamban. Ezek után természetesen gyakran jártam ebbe az üzletbe, és megbarátkoztam a kereskedővel. Néhány hét múlva megmondottam neki, hogy nem értettem a viselkedését. A töltőtoll árából 1 forintot sem volt hajlandó engedni, utána pedig megajándékozott egy ilyen értékes könyvvel.- Ó, az két egész különálló dolog - felelte mosolyogva. Az első az üzlet volt. Nekünk szolid kalkulációnk van; hová jutnánk, ha alkudozásra rendezkednénk be?! A könyv felajánlása pedig barátságból történt. Láttam, mily szeretettel nézegeti Ön azt a könyvet, tudtam, hogy idegen művész, akinek nincs sok pénze. Hát örültem neki, hogy Önnek örömet szerezhetek. Szóval, ilyen a holland ember. És micsoda múzeumaik vannak, mégpedig nemcsak Hágában, Rotterdamban, de kisebb városokban is! Utrechtből gyakran jártam át villamoson Leidenbe, ebbe a kis városkába, melynek kevesebb lakása volt, mint szülővárosomnak, Bajának. Dehát Leiden Rembrandt szülővárosa. Görög, római és egyiptomi szobor- és iparművészeti múzeuma sok gyönyörűséget szerzett számomra. Etnográfiai múzeumai hihetetlen indus, kínai, japán kincseket rejtegetnek. Igaz viszont, hogy ezek a pótolhatatlan értékek többnyire régi patrícius házakban vannak elhelyezve zsúfoltan, nehezen hozzáférhetően, de a műértőnek így is sok örömet szerezhetnek. Hollandiában a már említett plaketteken és érmeken kívül készítettem egy márvány mellszobrot a híres holland énekesnőről A. Noordewierről, de legnagyobb szabású munkám a királyi nemesfémüzemek hágai épületére készítettem. Groteszk fejekkel és puttókkal díszítettem az épület homlokzatát és tetőzetét, melyeket én magam faragtam kőbe, és így alkalmam volt a Carrarában töltött hetek alatt szerzett gyakorlatomat jól értékesíteni. E munkáim jól sikerültek, de sajnos az épületen - mely Hága központjában egy kis tér és egy elég szűk utca sarkán áll - nem érvényesülhetnek eléggé. Azonfelül két fél életnagyságú szobrot készítettem Adam van Vianenről és Lutmáról, két hollandi ötvösművészről.310 Ezeket a szobrokat eredetileg ezüstből 310 Vianen, Adam van (1569-1627) utrechti holland ötvösművész. - Lutma, Johannes (1587— 1669) holland ötvösművész. 184
