Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
Két nagyobbik fiamban engem is utolért az új „kurzus” sújtó keze. Máté fiam, aki a proletárdiktatúra alatt idekerült francia kommunista lapot, a L’Humanitét megszerezte és rendszeresen olvasta, egy iskolatársának megígérte, hogy bevisz számára az iskolába néhány lappéldányt. Egy másik iskolatársa ezt megtudta, följelentette a fiamat, megtalálták nála a kommunista újságokat, és kizárták az ország összes középiskoláiból. Fiam csak egy tanév elvesztése után, és sok utánjárás árán tudott két évvel később mint magántanuló Szegeden leérettségizni. Még rosszabbul járt kisebbik fiam, Pali, aki akkor a középiskola 5. osztályába járt. Egy iskolatársa följelentette, hogy Horthy-ellenes jelszavakat mázolt az utcasarkok falára; ezért - a fiam állítása szerint teljesen alaptalan vádért - úgynevezett „felelőtlen elemek” elhurcolták egy kaszárnyába, s az elég gyönge, 15 éves gyereket kékre-zöldre verték, és napokig fogva tartották, és csak Hubay Jenő barátom, valamint Alpár Ignác erélyes közbelépésére bocsátották szabadon.297 Ez már kissé több volt, mint amennyit akkori lelkiállapotomban el tudtam viselni, munkára gondolni sem lehetett, tennem kellett valamit. Ekkor mentő ötletem támadt: talán hollandiai barátaim tudnának segíteni rajtam. írtam Utrechtbe Begeeréknek. Postafordultával megjött a válasz: szeretettel várnak, és állást biztosítanak számomra a gyárukban művészi vezetői minőségben. Elintéztem - amennyire lehetett - függő ügyeimet, és megtettem előkészületeimet a Hollandiába való kiutazásra. Családomat egyelőre nem szándékoztam magammal vinni, mert előbb személyesen akartam meggyőződni arról, hogy be tudok-e illeszkedni a gyár munkájába, és meg tudom-e ott szolgálni a nekem biztosított évi 6000 hollandi forint fizetést, mert csak ebben az esetben akartam a nekem felajánlott állást elfoglalni. Elutazásom előtt a magyar Képzőművészek Társulatában298 még egy komoly összetűzésem volt Zalával, aki megérezve az idők változását, egyszerre felfedezte szélsőjobboldali beállítottságát, és gyökeres tisztogatást kívánt végrehajtani a magyar művészek között, s ki akarta záratni a Társulatból azokat a művészeket, akik a proletárdiktatúra alatt „kompromittálták” magukat. Ez a hihetetlen állásfoglalása végtelenül feldühített. Én, aki - mint elmondottam - sem jobbra, sem balra nem foglaltam állást, tehát személyemben nem voltam érdekelve a kérdésben, felháborodva láttam, hogy Zala, aki szinte elsőnek vállalkozott a szocializmus előharcosai szobrainak elkészítésére, pedig erre anyagilag ő igazán nem volt rászorulva, most bűnbakként kívánta odaállítani azokat a kollégáit, akiknek az általuk vállalt munka a megélhetést, családjuknak a napi kenyeret jelentette. Felszólaltam és megkérdeztem, hogy mily címen meri Zala, aki elsőként vett részt a munkában, kollegáit felelősségre vonni? Zala nagy beszédben próbálta magát igazolni, 297 Alpár Ignác (1855-1928) építész. Legismertebb műve a Vajdahunyadvár a Városligetben. (Itt áll Teles Ede által készített szobra is.) Több évtizeden keresztül elnöke volt a Steindl-céhnek, annak a művészeti egyesületnek, mely az építészethez kapcsolódó szakemberek, vállalkozók, művészek találkozóhelye volt. A tagok közül Teles Ede több építkezésén is munkatársa volt. 298 A társulat neve: Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. 177 i
