Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
az entente újabb demarkációs vonalat állapított meg, melynek értelmében a csehek, románok és szlávok az ország további területeit szállhatják meg.292 Károlyit ez a gesztus annyira kétségbe ejtette, hogy saját tehetetlenségét belátva, lemondott, és a hatalmat átadta a börtönből kibocsátott kommunista vezetőknek, akik a baloldali szociáldemokrata vezetőkkel megegyezve másnap, 1919. március 21-én kikiáltották a proletárdiktatúrát. Én sem politikával, sem nemzetgazdaságtannal nem foglalkoztam, nem is tudtam a változás jelentőségét megérteni. Abból, amit életemből elmondottam, azt hiszem eléggé kiviláglik, hogy én mindig a szegények, az elnyomottak oldalán álltam, hisz magam is közéjük való voltam, hozzájuk tartoztam. Ahhoz azonban, hogy a kommunizmus jelenti-e a problémák helyes megoldását, nem tudtam állást foglalni, engem csak hazám sorsa érdekelt, s ebből a szempontból ítéltem meg a proletárdiktatúra kikiáltását is, és mivel tisztában voltam azzal, hogy a tőkés nyugati államok ezután még kegyetlenebb békeföltételeket fognak Magyarországnak diktálni, nem örültem ennek a fordulatnak. Ezzel azonban csak belső érzésemet és gondolataimat kívánom jelezni, mert a proletárdiktatúra alatt még a művészeti élettől is visszavonultam, oly mély letargiába döntött a háború gyászos kimenetele és a várható béke, melynek kegyetlen feltételei felülmúlták legsötétebb elképzeléseimet, és Marczali barátom legpesszimistább jóslatait is. Visszavonulásom teljesen ösztönös volt, arról senkivel sem beszéltem, és mint hamarosan kiderült, szobrászainknál eléggé kivételes állásfoglalás volt. Kollegáim többsége vagy meggyőződésből, vagy opportunitásból, vagy egyszerűen mert élni és dolgozni akart, készséggel jelentkezett a hatalom új birtokosainál, hogy kivegye részét a május 1-jére tervezett nagy ünnepségek alkalmából felállításra kerülő szobrok elkészítéséből. Ezek - a határidő közelségére való tekintettel - csak ideiglenes felállításra voltak szánva, és természetesen csak gipszből készültek. Zala volt az első jelentkezők egyike, aki a saját maga által készített millenniumi emlékmű egy-egy csoportjának elfedésével állította fel azok fölé Marx és Engels óriási méretű mellszobrát.293 A május 1-jei ünnepség engem is kicsábított remeteségemből, átmentem Pestre, megnéztem Leninnek és a szocializmus többi előharcosának szobrait, de legfőképpen Budapest népének hangulata érdekelt. Meg kell őszintén mondanom, 292 Fernand Vix (1876-1941), a történeti irodalomban gyakran Ferdinand Vyx, francia vezérkari alezredes, a budapesti antant katonai misszió vezetője. Az általa 1919. március 20-án a magyar kormánynak átnyújtott jegyzékben új demarkációs vonalat jelöltek ki, mely Magyarország drasztikus területi megcsonkítását jelentette, és előrevetítette a trianoni békediktátumot. 293 Az 1919. május 1-jei ünnepségek miatt a köztéri szobrok, emlékművek egy részét elfedték, többek között Andrássy Gyula gróf lovas szobrát a Parlament előtt, valamint a millenniumi emlékművet a Hősök terén......a városligeti millenniumi emlékmű oszlopa égnek meredő, óriási vörös obeliszkké varázsolódott, előtte egy vasmunkás és egy bányamunkás szoboralakja között Marx hatalmas szobra” - írta a Népszava 1919. május 3-ai számában. Az Est tudósítója a következőkről számol be: „A vörös posztóval bevont millenniumi emléknél Zala György gyönyörű Marx-szobra”. - Az Est, 1919. május 3. 175
