Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
1 I éppen az Annám elvesztése fölötti fájdalom vette el az életkedvemet és energiámat, és tett minden iránt közömbössé. Hogy vett a professzor kezelésbe? Először elbeszélgetett velem az életemről, Annus betegségéről, haláláról, azután nem mondott nagyképű frázisokat, csak néhány nagyon egyszerű utasítást adott.239 Folytassak egészséges életmódot, sétáljak nagyokat, vegyek naponta langyos fürdőt, és tartsak szigorú diétát. Hogy ez a diéta miből álljon, azt már nem nekem, hanem az asszisztensnőjének diktálta le. Azt el is feledtem mondani, hogy az újságokat eltiltotta, és olvasni is csak néhány művészeti könyvet engedélyezett, s a levélírást is heti egy levélre korlátozta, viszont én is csak heti egy levelet kaptattam. Mindezt csöndes rezignációval vettem tudomásul: sétáltam a szanatórium hatalmas kertjében, és olvastam néhány könyvet, amit a nagyszerű drezdai képtár könyvtárából kölcsönöztem ki, ahova sajnos nem volt szabad bemennem, hanem csak a szanatórium küldöncei útján jutottam a kért olvasmányhoz. Aztán lassanként mutatkozni kezdett nálam a professzor által előírt diéta hatása. A diéta csaknem kizárólag vegetáriánus ételekből volt összeválogatva, de nem ez volt a fő sajátsága, hanem az, hogy nem volt elegendő egy felnőtt ember táplálkozásához: kifejezetten éheztem mellette. Nem hiszem, hogy Lahmann professzor takarékoskodni akart a kosztunkon, inkább egy nagyon egyszerű, de bölcs tapasztalatból indult ki, mikor pácienseit éheztette. Az éhség csillapításának vágyát, ezt a legprimitívebb emberi ösztönt választotta gyógyeszközéül, s mikor az feltámadt bennem, utána lassan megindult a gyógyulási folyamat, kezdtem érdeklődni a külvilág és elsősorban az élelemszerzés lehetőségei felől. De a szanatórium szabályai nagyon szigorúak, az alkalmazottak megvesztegethetetlenek voltak. Törtem a fejem, hogy juthatnék valami élelemhez. Szövetséges után néztem, és azt meg is találtam Anthony Begeerben, egy hollandus gyárosban, ki szívbaját kezeltetni jött a szanatóriumba, és hozzám hasonlóan nem tudott megbarátkozni a gyönge koszttal. Ketten összedugtuk a fejünket, és azon tanácskoztunk, hogy lehetne a szigorú ellenőrzést kijátszani, és néhanapján jól megvacsorázni. Az alkalom nem sokáig váratott magára. Egy délután észrevettük, hogy nem a portás őrködik a kapunál, hanem felesége, Frau Wolte. Beszédbe elegyedtünk vele, és rövid rábeszélés és 10 márka kezébe csúsztatása ellenében ő hajlandó volt hozzájárulni, hogy este 7 óra után óvatosan kimehessünk a szanatóriumból, de meg kellett ígérnünk, hogy este 9-re pontosan otthon leszünk. így is történt. A sötétség beálltával kilopództunk a szanatórium kapuján, és Frau Wolte útmutatása alapján betértünk egy közeli kisvendéglőbe, ahol istenigazából jól bevacsoráztunk. Fölösleges mondanom, hogy nem vegetáriánus ételeket rendeltünk. 9 órakor pontosan és jókedvűen jelentkeztünk Frau Wolténél, akivel mindjárt abban is megállapodtunk, hogy titkos kiruccanásunkat hetente megismételjük. Férjének ugyanis hetente egy fél napra 239 Lahmann doktor 1905-ben maghalt, nem vele találkozott Teles Ede. 151 T
