Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései

zápor, jégeső járt, de hogy Annának is igaza legyen, a garabonciást megszelídí­tettem, a sárkány gyomrába egy finommívű órát helyeztettem, és az ily módon iparművészeti tárggyá alakított garabonciás Díszóra címen ott szerepelt a Műcsar­nok 1901. évi tavaszi tárlatán. Kiállítottam azonfelül egy kisgyerek szobrát, a Kis szégyenlős című terrakottámat, és egy fantázia szülte szecessziós ízű díszedényt.153 Ugyanezen a kiállításon szerepelt még az Olasz lány című terrakottám, Öregasz­­szony című szobrom, meg egy színezett gipsz arcképtanulmányom. Munkásságomra most visszatekintve úgy látom, hogy ez volt legtermékenyebb éveim egyike. Semmi sem volt sok a számomra, könnyen és jól ment a munka, a boldogság szinte szárnyakat adott. A tavaszi tárlatot ezúttal is megtekintette Ferenc József, és dicsérettel emlé­kezett meg az ott kiállított munkáimról, az állam pedig három művemet megvá­sárolta. Ebben az évben Fadrusz János helyére beválasztottak a Képzőművészeti Tár­sulat választmányába, és tagja lettem a szobrászati szakbizottságnak. Most már nem is a háztartásunk rendben tartására, hanem születendő fiunk egyetemi tanulmányaira, vagy ha lányunk születik, annak a kelengyéjére kezdtünk gyűjteni. Június 6-án azután meg is született első gyermekünk, egy kislány, akit Sári­nak neveztünk el. Büszke apa voltam, bár - még Annus előtt is titkolva - én egy fiúgyereket jobb szerettem volna, dehát így is jó volt minden, a varázs nem szűnt meg, továbbra is sikerült minden. A Műcsarnok 1901. évi téli tárlatára ismét több terrakottával, néhány bronz- és márványportréval és Erzsébet királyné egy márvány mellszobrával vonultam fel. Ez utóbbi a Zala által megsemmisített mellszobrom reminiscenciáiból született, mert annak emléke, mint csaknem minden mintámé, gyakran feltámadt bennem, és végül is ebben a szoborban új életre támadt. Ez alkalommal, az 1901-es téli tárlaton kaptam az első hivatalos magyar művé­szeti kitüntetést: A házi szer című, színezett gipszszobromnak ítélték oda a 600 ko­ronás Ráth-díjat.154 Ez a szobor egy idős parasztasszonyt ábrázolt, egyik kezében egy poharat tartva, másikkal hasát melengetve. Oh, hányszor láttam én gyerekko­romban Szabadkán ezt a jelenetet, mikor valamely öreg szomszédasszony bevette az egyik ismerős asszony által - az elrontott gyomrának helyrehozására, köhögé­sének vagy az oldalában érzett szúrásnak a megszüntetésére - ajánlott, csalha­tatlan kotyvalékot, a „házi szert” ami jobb, biztosabb és főleg olcsóbb minden az orvosok által előírt medicinánál. Ezt mintáztam meg az én kis genre-szobromban, melyet tehát a Ráth-díjra tartott méltónak a Képzőművészeti Társulat zsűrije.155 Tehát gyerekkoromnak ez a régi ismerőse is meghálálta, hogy én csaknem két 153 Mindkét alkotás a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében van (ltsz.: 1999; 2069.). 154 Ráth-díj: Ráth György (1829-1905) neves tudós, jeles műgyűjtő, az Iparművészeti Múzeum első főigazgatója. 1880-ban alapította a képzőművészet jeles alkotói és alkotásai elismerésére a Ráth-díjat. 155 Országos Magyar Képzőművészeti Társulat: 1859-ben alakult egyesület a magyar képzőmű­vészet fejlesztése érdekében. 113 T I

Next

/
Thumbnails
Contents