Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
A bunyevácság múltjából vett rövid történeti vázolás után kimutatta, hogy a bunyevácság részéről való elkedvetlenedésre, vagy pláne nemzeti viszálykodásra soha sem volt igazi ok. Rámutat a bunyevácok sorában történt sok nemesi rangra való emelésre, amikor nemcsak egyesek, Vojnichok, Latinovitsok, Pilaszanovitsok stb. nyertek nemességet, hanem egész falvak pl. Nemesmilitics, Mateovics. De a bunyevácság meg is állotta mindig a sarat. A 48-as időkre térve ki, mély hatást keltett, amikor kijelentette, hogy a bunyevácok mindig büszkék lehetnek arra, hogy Bács- Bodrog megyében, ezen súlyos időkben, az első honvéd bunyevác volt. Beszéde további részében a hazaszeretet ápolására, összetartásra és kitartó, szorgalmas, becsületes munkálkodásra hívta fel őket, mert erre van most a legnagyobb szükség. A polgármesternek szíve mélyéből jövő őszinte, keresetlen szavai, tárgyi jártassága és gondolatbősége rendkívül mély hatást tettek a jelenlévőkre. Az éljenzés és lelkesedés pillanata után bádoki Soós Károly altábornagy emelkedett szólásra. Katonás határozottsággal kiejtett szavai egy csodálatosan meleg, szeretettel teli szívet árultak el nála. Egy törhetetlen, rajongó hazafi, semmi akadálytól vissza nem riadó katona, s egy igazi européer széles, tárgyilagos látókörű alakja az, ami beszéde folyamán kibontakozott előttünk. „Én magam is több ajkú vidékről, Erdélyből való vagyok - így kezdte beszédét -, s tudom azt, hogy a nem magyar ajkú honpolgárok óriási többsége magyar hazáját a magyar ajkú honpolgárokhoz hasonló ragaszkodással szerette. Hogy felbujtók voltak, azt tudom, de azt is tudom, hogy munkájukban a nép zöménél nem találkozik azzal a sikerrel, amit a fantaszták vártak. Annál nagyobb örömmel szól itt olyan néphez, amely derekasan kiállotta a tűzpróbát. Át is adja mindjárt a Kormányzó Őfőméltóságának meleg atyai szeretettel teljes üdvözletét, valamint a M. Kir. Kormánynak üdvözletét is, a megpróbáltatás súlyos napjaiban is hű maradt bunyevácoknak. Nem becsüli az olyan embert, aki anyanyelvét nem szereti, azt megtagadja. De biztosít is mindenkit arról, hogy a magyar haza, a magyar államiság keretén belül erre nincs is senkinek szüksége. Anyanyelvét itt mindenki szabadon használhatja - hiszen az anyanyelv szeretete senkit sem akadályozhat meg abban, hogy hazáját, azt a földet, ahol honfitársait, akikkel együtt dolgozik, fáradozik, örül és sír, forrón, teljes szívvel ne szeresse. Ha megjelenik a Kormányzó Úr Őfőméltósága körötökben, forduljatok teljes bizalommal hozzá, s kedvetek szerint beszéljetek nyelveteken, hiszen nagyon sok volt és nagyra becsült küzdőtársának nyelve az, amit Őfőméltósága nagyon jól ismer. Meghatott hangon mond háromszoros éljent a Kormányzó Úr Őfőméltóságára, akit a legtisztább szándék, a hazája sorsáért aggódó hazafi szív tart hivatásának helyén.” Dörgő, háromszoros éljen hangzott föl; éreztük, hogy a lelkek egybeforrtak a szent elhatározások ezen ünnepélyes pillanatában. Majd dr. Mamusich József, volt szabadkai ügyvéd szólt anyanyelvükön bunyevác testvéreihez. A felszabadulás felett érzett szerencsekívánataihoz üdvözlő szavait csatolva, talpraesetten fejtette ki előttük az igazi helyzetet, s zamatos bunyevácsággal s népies gondolatmenetével előadott beszéde láthatóan mély nyomokat hagyott hallgatóinak lelkében. Soós altábomagynak ezen bunyevác szavaival: „Éljenek a mi derék bunyevácaink!” - bezáródott az ünnepély. Mert valóban ünnepélynek, a szívek lélekemelő ünneplésének kell neveznünk ezt a nagyszabású, komolyságában messze hatású demonstrációt, ahol a bunyevác kéz még 298
