Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák
Az eredmény? Amikor a kikötőhöz levezető vasút megnyílt, rövidre rá a MÁV kénytelen volt az árufelvételt időlegesen szüneteltetni torlódás miatt. Kell-e ennél meggyőzőbb igazolása a munkálatok közérdekű voltának? A város hamarosan annyi surtaxe részesedést kapott, amely teljesen fedezte az amortizációt. Bizonyos, hogy Baján nem épült volna közraktár, ha kikötőjének nem lett volna vasútja is. Lersnek az értekezlet után feltártam ajánlatom teljes hátterét. Figyelemmel hallgatta, s azután a következőket mondta: A háború előtt egy alkalommal fontos gazdasági tárgyalás volt Bécsben. Tisza [István] és [Emst von] Körber elnököltek az ülésen. Valami osztrák igénylés volt a szőnyegen, s az osztrákok nagy felkészültséggel bizonygatták igazukat. Tisza már úgy érezte, hogy engednie kell, de előbb kérdőleg ránézett Lersre. Lers rögtön szót kért, s beszédében annyi adattal tudta kimutatni az osztrák kívánság addig rejtett gyengéit, hogy azok attól maguk elálltak. Tisza egy cédulát juttatott Lershez. A cédulán ez állt: „Ezt jól csinálta”. Ha ez a cédula most nálam volna, azt hozzád továbbítanám - fejezte be Lers elbeszélését. - Kitüntetés számba vettem, s azt mindig is nagyra értékeltem! III. Ennek kapcsán kívánkozik toliamra: Baja a képviselőségből egy jelentéktelen ember kedvéért kibuktatta jeles fiát, az öregedő Tóth Kálmánt, aki pedig úgy szerette szülővárosát, hogy Pesten járt a szó, ha rajta állna, a királyi várat is levinné Bajára. (A kiegyezés után elnyert törvényhatósági jogot a város bizonnyal neki köszönhette!) A világháború előtt meg Plósz Sándort, akkor igazságügyi minisztert buktatta meg „semmit se tett Bajáért” jelszóval. (Lám, mégis szobra áll a magyar kiválóságok pantheonjában a szegedi egyetem árkádsorában!) A devalváció idején több sváb gazda - pénzükkel okosabbat csinálni nem tudván - zongorát vásárolt. Úgy képzelték, hogy ezzel a kultúra is beköltözött otthonukba. A miniszter képviselő hasonló a zongorához; magától nem szólal meg. Élvezni csak akkor lehet, ha hozzáértő szólaltatja meg. Ha sokat kalimpálnak rajta, hamar lehangolódik... Nem az ő dolga tömi a fejét, mit tehet kerületéért. Nem szabad örökösen magánjellegű, hozzá nem is egészen tiszta kérésekkel zaklatni. Még közérdeküeknek is csak olyanokkal illő foglalkoztatni, amelyeknek felkarolása az országos érdekek vonalában áll! Felvetni sem szabad olyan kívánságokat, amelyek mellé a képviselő nem szegődhetik anélkül, hogy ne feszélyezné a minisztert. Baja régebbi vezetői nem értettek a zongorához. Mi még arra is ügyeltünk, hogy a zongorát időként fel is kell hangolni! Sohase feledkeztünk meg az időszaki jelentésekben feltárni, hogy az elért eredményeket kinek köszönhetjük. Nem kellett külön mondani, a polgárok maguktól is levonták a következtetést: mégiscsak jól választottunk! Ezeknek a bejelentéseknek nem volt propaganda íze, ezért bizonyultak hatékony propagandának a legközelebbi választáson. De egyben ösztönzők is voltak a képviselő felé. Az is ember, akármilyen magasan állt, jólesett neki az elismerés! 199 Î I
