Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
törlesztek. Zűrös a ház. Ez évben is idegyűltek a világ minden tájáról kiváló szakmabeli kutatók... 3 hónapig tartó csevegésre. No, nem kell őket sajnálni! Hetenként csak 2 nap folyik az eszmecsere, a többi a pihenésé, csendes szórakozásé. Hiszen mind családostól jött. Kényelmükről teljes a gondoskodás. Hogy az eszmecsere termékeny, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Sorbonne 2 tanára az idén is itt van. (Az egyiknek zsebében van a Szovjet díszes meghívója, 2 heti ottani körútra. Hogy teljesebb legyen a kép, elárulom, tegnap 2 Nobel-díjas ült az asztalunknál. Az egyik a New York-i egyetem proíja. Házunk olyan tágas, hogy engem nem zavarnak megszokott munkámban: kertészkedem. Engem se kell sajnálni, hisz’ az én kertészkedésem már régóta igazában csak szórakozás. Nem is bírnék mindig csak olvasni. Viszont olvasnivalóm bőven van. Újabban kettő különös örömet is szerzett. Az egyik verseskönyv. Nem túl nagy igénnyel, s mégis úgy hagyja magát olvastatni.' Ízelítőül leközlöm a nagyon csinos kiállítású könyv mottóját: „A szó itt több mint vers: hitvallás. Bűvös fegyver, hogy akik hallják, Adják bátran tovább, tovább... Mint hajdan a pünkösdi lángot Sugározták szelíd halászok, S földre rogytak a katonák.” A másik könyv nagyobb is, vastagabb is. A Säo Pauló-i (Brazília) Könyves Kálmán Szabadegyetem 10 éves beszámolója. 50 000 magyar él a Dél Keresztje alatt, s milyen pezsgő körükben az élet! Komoly szembenézés, semmi panasz, csupa hittel végzett, összehangolt munka. Amikor kezembe vettem a könyvet, bizonyos atyáskodással tettem. Hiszen szülővárosomban valamikor magam is buzgólkodtam a szabad oktatás terén, és büszkék is voltunk eredményeinkre. Előadásainkra a Városháza díszterme mindig megtelt, nem egyszer zsúfolásig. Az összehasonlítások azt mutatták, hogy országos viszonylatban is az élen járók között voltunk. Nos, a Säo Pauló-iak eredményei a miénknél is jobbak! Főleg, ha számításba vesszük, hogy nehézségeik jóval nagyobbak. Boldogan állapítottam meg, hogy a közölt előadások jó része bármelyik egyetemnek is becsületére válnék. Rectoruk dr. Severino Kögl O.S.B. colegio S. Americo. Munkatársai közt is több rendtárs.2 Az Argentin főváros se maradt le. Még vastagabb könyvben piarista közli imponáló tanulmányát Ottokárról.3 A római Katolikus Szemle ez idei első számában 58 oldalon áldozik Széchenyi emlékének. A londoni Irodalmi Újság, a müncheni Új Látóhatár sem maradtak le. Szerintem az elsőség mindenképp a Szemléié.4 Új foglalkozásra találtam. Beálltam „visszhangnak”. Ha valami érdemesebbre találok, a szerzőnek megírom: írására a lelkem hogyan rezonált. Nem mindig dicsérve és áradozva. De ezt is eltűrik, mert ha nem mondanám, akkor is kiérződik, hogy semmi mást nem akarok, csak használni! Ilyesfélét csináltam szabadegyetemi koromban is. Előadásaink csütörtökön voltak 5-től 6-ig. Közönségünk megszokta, hogy vacsoraidőig még néhányat fordult a korzón. Én is lesiettem, s a közönség közé vegyültem. És figyeltem: az előadás milyen hangokat váltott ki belőle? Volt, hogy elég hosszan, meleg elismeréssel reagált. Megesett, hogy inkább kritizált. Néha képtelen voltam egy szót is kivenni a beszélgetésekből, ami az elhangzott előadásra vonatkozott volna. Ez volt a legsújtóbb bírálat: az előadás nem tudott visszhangot kelteni! A vezetőség legközelebbi összejövetelén gondosan kerestük, hol, miben volt a hiba? Szóval önkritikát gyakoroltunk. De téged aligha érdekelnek rég letűnt dolgok. 139 1 i
