Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)

Levelezés. 1929-1962

éltek; a családfő parancsolt a gazdaságban, annak felesége a háztartásban. A többi mind dolgozott és engedelmeskedett. Hát, hiszen volt ennek jó oldala is. Ez volt a titka annak, hogy a primitív gazdálkodás ellenére a család rendszerint vagyonosodon. De árnyoldala is volt, hozzá nagyon sötét, ha a zadruga tagjai nem tudtak egyezni. A legtöbbször a me­nyeknek, vöknek különböző szokása, természete nemegyszer pokollá tette a család benső életét. Az én időmben már nevesebb famíliákból is a lány szívesebben ment férjhez egy „torony alatti” piszárhoz (írnok a városházán), mint olyan vagyonos gazdalegényhez, aki azonban még közös gazdálkodásban élt.2 Ez az igazi oka annak, hogy én a termelőszövetkezetekben sose bíztam, s nem hittem a szertekürtölt eredményeknek. Hogy lehet harmonikus az élet a tsz-ekben, amikor az rit­kán volt a zadrugakban, holott ott mégiscsak nagy összetartó erő volt: a rokonság! Dániában virágzanak a szövetkezetek! Nálunk is, akadt ilyen a múltban is. (Híres volt a mélykúti bérlőszövetkezet!) Igen, de ezek alapja az önkéntesség volt, s az összefogás előnyeinek felismerése, és sose a toborzás, amely a múltban is lényegében katonafogdo­­sás volt. Hiába no, örök igazság fejeződik ki a mesében: a nap és a szél versenyében is. Erőszakkal a szél nem tudott célt érni, nem tudta a vándorló kabátját levenni, de az önként levettette a nap melegedő sugarára! Az újság szerint végre a magyar kormány is észre tért, nem erőlteti vissza a széthullott szövetkezeteket. Hogy így beszél, azt elhiszem, de azt nem, hogy így is fog cselekedni. A kommunizmus alapelve (a neve is mutatja): a „közös” gazdálkodás. Ha ezt az elvet va­lóban feladná, megszűnnék a kommunizmus! A tegnap nagy eseménye: újból számba vettek bennünket! Voltaképp pont ugyanazt kérdezte a Bostonból jött nagyon kellemes úr, amit már bemondtunk a konzulátuson, a Vöröskeresztben, a Camp Kilmerben, meg nem tudom én még hol.3 Hát persze, ennyi embert számon tartani nem könnyű, s könnyebb ma rendet teremteni, mint holnap. Ezt én mind belátom, csak Cilit sajnálom. Megint elveszett egy késő délutánja - jóformán hiába. De nem haragszom egyébként se Bostonra. Gábor herold jó hírt trombitált.4 1957. II. 6. Szerda, lunch után. A Monat kiokosított: az angol arisztokrata mindig lun­­cheont mond, s még tévedésből se’ dinnertl A visszaemlékezés1 Bodroghy Bálint legépelte, így jutott el hozzánk. Az édesanyjának írott levél az ö tulajdo­nában van. Vojnics Adrienne állapota, miután megműtötték, átmenetileg javult. A súlyos rákos betegnek azt tanácsolták, hogy költözzön fiához, Bálinthoz Kanadába, Vancouverbe. 1957 tavaszán vagy nyarán oda is költözött. 1958. február 25-én itt halt meg. 1 Zadruga: a szó jelentése „szövetkezet”, a Délvidéken, a Balkánon sok helyütt jellemző családi, közös gaz­dasági forma. Több közeli rokon család felnőtt tagjai alkotják, tagjainak száma 15-40 közötti. Élén a csa­lád legtekintélyesebb férfitagja állt, ő képviselte a zadrugát a hivatalos ügyekben, a közös vagyon felett azonban csak a tanács beleegyezésével dönthetett. Az egykori Jugoszlávia területén a tsz-t Zadrugánuk nevezték. 2 A szabadkai városházáról van szó, melynek legeldugottabb helye a torony alatt volt. 3 Camp Khmerbe érkeztek Borbíróék 1957. december 20-án egy bécsi repülőjárattal. Camp Kilmer egy kato­nai tábor New Jerseyben, ahová az ’56-os magyar menekülteket irányították, a bevándorlás hivatalos ügyei itt történtek. 1961-ben emlékművet állítottak az 1956-os forradalom és menekültjei emlékére. 4 Gábor: Miskolczy Gábor, Borbíró Márta fia. — Herold: futár, hírvivő. I 111 I

Next

/
Thumbnails
Contents