Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
1 A nyolcgyermekes Gőbel házaspárnak 1956. február 12-én született legkisebb gyermeke, László. A szülés nehezebb volt a korábbiaknál, ezt írták meg Borbíró Ferencnek, s erre reflektál a levél ezen része. 2 Sapienti sat: A bölcsnek elegendő, vagyis okos ember kevés szóból is ért. 3 Borbíró Ferenc előző, 1956. február 27-én írott levelében Gőbel József segítségét kéri, hogy egy „öregek otthonába” segítsék elhelyezését. Ez nem sikerült, ami hozzájárult ahhoz, hogy elhagyja az országot. 4 Modus vivendi: áthidaló megoldás. A levél aulográf, vonalazott füzetlapra tintával íródott. Gőbel József hagyatékából. 44. Borbíró Ferenc-Nagy Andrásnak [Keszthely, 1956. március 19.] Andriskám! Úgy terveztem, hogy nagy ünnepen írt leveledre majd nagy ünnepen válaszolok, de nem győzöm a húsvétot bevárni. Lelki szükségét érzem annak, hogy jelét adjam, hogy gondolataink veletek vannak, s minden figyelmünk azok felé irányul, akik ma nem Duna mellett laknak, hanem tengernyi gonddal nézik az eléjük táruló tengert. A híradások nem adnak tiszta képet, de akik ismerősek a helyi viszonyokkal, a kevés adatból is a teljes képet tudják megrajzolni maguknak. Nagy erőfeszítésiek bizonyult hiábavalónak, nehéz munkátoktól maradt el a siker! Az anyagi kár alig felmérhető, sok otthon vált üressé, s ma nagyon nehezen pótolhatóvá; felzavarva a gazdasági rend s ezreknek nyugalma. Csak az lehet némiképp vigasztaló, hogy rajtatok semmi se múlt, az ember erején ezúttal a természeté diadalmaskodott. Reméljük, rövid időre. Kívánom is mindannyiotoknak, elsősorban az árvízkárosultaknak, hogy találjanak vigasztalást, s olyan hatékony szociális támogatást, amely hamarosan emlékké teszi a nehéz napokat, amelyeket most átéltek!1 Befejezzem? Mégis talán jó, ha pár percre elterelem figyelmed, félreszorítom gondjaidat. Gondolom 16-ban vagy 17-ben történt - még nem voltam alapos ismerője az ottani viszonyoknak -, akkor is fel volt bőszülve a Duna. Akkoriban Pandúr még Pest megyei volt, s a kiskőrösi szolgabíróság gondjaiba tartozott. De a Nagy—Pandúron 500 hold vetés zöldellett, s ez nagy szó volt háborús időben.2 Nem teketóriáztunk, nem kerestünk jogcímet, nem törődtünk illetékességgel: mozgósítottuk a közerőt! Mit tett Isten, sikerrel, az ár nagyobb baj nélkül elvonult, s a Pandúr megmenekült. Ez a terület akkor Sárkány bérletében volt, aki nemsokára valami kéréssel jött a neki különben idegen Városházára. Igazán csak heccelődve mondtam: - Hát kérni, azt tudnak kegyelmetek! Elértette. - A Pandúr megvédésére tetszik gondolni, ugye? - Igen arra. — Szabad őszintén szólnom? — Hát persze. — Minek avatkozott bele a más dolgába? - Ejnye, hát nem ennek köszönheti 500 hold vetését? - Nincs nekem semmi köszönni valóm, akkor jártam volna jól, ha a gát átszakadt volna! - Hogyhogy? - Hát úgy, hogy akkor az érsek elengedte volna az egész évi árendát, a Duna jól megtrágyázta volna az egész Pandúrt, én meg annyi halat fogtam volna, hogy annyi jövedelmet a puszta 5 év alatt se hozhatott volna! (Zöld ár idején volt!) Az már Sándor idejében történt, hogy a Duna magasra hágott hullámterében.3 Sok hullámtéri ház látta kárát. De akik a hullámtérben építenek, számolnak ezzel, úgy is építkeznek, s kockázatuk ellenértékét bőven megtalálják más számlán. Sándor jelentette a károkat, s Schneller révén akkora segélyt kapott, hogy gondot okozott a helyes felhasználás!4 Mind a kettő jó példa arra, hogy mennyire fontos a helyi adottságok pontos ismerete 104
