Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
családi elhelyezés!), de persze, legyen, aki ügyel rájuk, és segítségükre van. Rómában azt a benyomást kaptam: a bírálóknak igazuk van. (4. o. 2-3. bekezdés) Vannak feladatok, rendszerint érdekesek, amellett nagyon próbára tevők, amelyekre előre felkészülni nem is lehet! Tipikus példák erre a háborús közigazgatási feladatok, s azok, amelyek az összeomlás szülöttei. Ezek megoldására valójában tervet sem lehet felállítani; legalábbis a tervet a gyorsan változó helyzethez állandóan alakítani kellett. A problémák hirtelen vetődnek fel, megoldásukhoz sürgősen hozzá kell fogni. Ezeknél mutatkozik meg leginkább a feladat megoldásával megbízottnak rátermettsége, találékonysága, alkalmazkodó képessége, szervezni stb. tudása!! S a maga lábán járása. Kicsi, de tán jellemző példa: Amikor tanácsnok lettem, a közművelődési ügyosztályt kaptam. Nagy kedvvel fogtam hozzá, de egészen elölről kellett kezdenem hozzá... a tanulást is! Hamarosan főjegyző lettem, akkor jelentős részben szabályrendeletek kidolgozásával kellett bajlódnom. Kitört a háború. Belgrád kiszemelt katonai kormányzójának I. közigazgatási előadója lettem (mint később Kassán). De a IV. hadsereget hamarosan az orosz frontra dobták, s én így hazakerültem, ahol már az addig ismeretlen háborús feladatok vártak. Az enyém lett többek közt a lakosság húsellátása (szóval főmészáros lettem), s a fémrequirálás. 1915 elején már hívott Baja, s a tárgyalások őszre befejeződvén, én átmentem. Ott rám szakadt az összes háborús feladatok irányítása és felügyelete mellett már a békében kátyúba jutott városnak a kiemelése is. Tanulni - a szó megszokott értelmében - nem volt kitől és nem volt mikor?... Volt város, amely csak kontárkodott, és többet botlott, mint haladt; de volt város, amely elég tűrhetően oldotta meg a rászakadt feladatokat, ha nem is kerülhetett el apróbb botlásokat. De a feladatokat jól megoldani egy se tudta, mert a feladatok mindig nőttek, az erők pedig fogytak! (Főleg az aktívabb fiatalok, akiket behívtak katonának!) A racionalizálást a háború okozta gazdasági helyzet hozta előtérbe, s tette szükségessé. Tökéletesen megértem Magyaryt, ha nem cuntatoroskodott, hanem cselekedett.4 Rábízta magát „főnöki képességeire”, s vallotta, hogy a kevésbé sikerült intézkedés is többet ért, mint az elmaradt vagy megkésett. Ezt ismerte fel... a későbbi Gőbel. (4. oldal) Bizonnyal egyezik felfogásunk: az író Magyarynak legkiemelkedőbb alkotása a „Magyar Közigazgatás”. Ezt azonban nem minden olvasó tudja. Nem volna helyes ezt kihangsúlyozni, s a munka értékét feltárni!? Általában is érdekes lenne kimutatni, mi az, amit Magyary átvett, a magyarba átültetett; mi az, amit továbbfejlesztett, rendszerbe foglalt, s mi az, ami tisztán Magyary!? Kell, hogy ez izgassa a szeretett, a kedvelt tanítványok ambitióját! Nekem az volt a benyomásom, Magyary elég pongyolán kezelte a beszédet (verba volant), Kassai congressusi beszédén se látszott, hogy arra különösebb gondot fordított volna. De írásai, azok nemcsak gondosak, de sokszor ragyogók. (Scripta manent.)5 Én nem olvastam szebben, elevenebben megírt közigazgatási munkát! Az olvasó érzi, hogy az író mennyire ura anyagának: világosan lát, könnyen érthetően beszél. (5. oldal) Minden tragicum megrázó, egyben tiszteletreméltó is. Kegyetlen volna valóban kutatni, hogy „értelmes, vallásos és akaraterős ember” miért nyúl... jóvátehetetlen megoldáshoz. 98
