Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
thj. város lett, pedig már akkor megindult a lejtőn. (A város le is rótta lelkes fia iránti háláját: a következő választáson kibuktatta a képviselőségből!) Baja meg megkapván a kitüntetőjogot, a joggal nem tudott élni. A város fiai is elhitték, s abba bele is nyugodtak, mint megváltozhatatlanba: a várost tönkretette a budapest-zimonyi fővasút azzal, hogy Baját elkerülte. Sivár esztendőket élt akkor a város, s talán utolsó kísérletül megválasztotta képviselőjének Plósz akkori igazságügy-minisztert.4 Úgy jártak vele, mint a bácskai svábok a devalváció idején: reálisabb híján zongorát vettek. Azt hitték, hogy ezzel a kultúrát is behozták a házukba. A bajaiak azt hitték, hogy részükről minden megtörtént azzal, hogy minisztert választottak, a többi az ő dolga. A zongora azonban magától nem szólalt meg, ők meg csak kalimpálni tudtak rajta, de nem játszani. Ki is dobták, azaz a képviselőségből őt is kibuktatták; ami azonban nem gátolta meg Plószt, hogy a szegedi egyetem „halhatatlanok csarnokába” be ne vonuljon. A város a világháború előtt már oda jutott, hogy egy kereskedőtől kölcsönt kért, hogy Kossuth temetésére koszorút küldhessen; évekig nem jutott hozzá egy 14,6 koronás számla kifizetéséhez; tisztviselőinek minden figyelme kimerült abban, hogy a cassában legyen elég pénz, mire az alkalmazottak fizetése esedékes! A Központi Statisztikai Hivatal adataiból kimutatható, hogy a két világháború közt a vidéki városok sorában a legjelentősebb fejlődés Baján jelentkezett! Bajos ezt az eredményt a trianoni sorssal magyarázni. Igaz, ideköltöztek szép számmal középfokú hatóságok. Hány várost tudnék felsorolni, ahol régóta székeltek ezek, s nem igazolódtak komoly városfejlesztő tényezőnek! Baja régebben élénk kereskedő- és jelentős kisipari város volt (pl. vízimalmok!). Tömegáruknak gyűjtő és elosztó állomásává tette kedvező dunai fekvése: Baranya szene, Szekszárd bora, a Vág fája Baján keresztüljutott Bácskába; Bácska termései pedig Budapest-Bécs rendeltetéssel itt kerültek uszályba. Nem a vasút tette tönkre Baja forgalmát, hiszen a Nagyvárad - Baja - Dombóvár - Fiume vonal se javított a helyzeten. A Rajna mindkét partján fut a vasút, mégis a Rajna hajóforgalma jóval meghaladja a dunait! A baj ott volt, hogy a vízi- és a vasúti út Bajánál csak keresztezte egymást, de szervesen nem kapcsolódott! A tömegáru viszont a többszöri átrakás költségét nem bírja el, és nem bírta el a vasút versenytarifáját, amely „hazafias” volt, mert vele védekezett a legfelsőbb kapcsolatokkal bírt DDSG ellen. De ezt az egészségtelen versenyt fenntartotta akkor is, amikor a DDSG mögött már nem állott a nagy hatalmú uralkodóház, megrögzöttségében körömszakadtig ellenezte, hogy a vasút- és hajóállomás Baján sínpárral összeköttessék! Ezt az akadályt előbb fel kellett ismerni, aztán tudni kellett azt legyőzni. Az első se volt könnyű, a második meg éppen nehéz volt. A politikának is kellett segítenie. Megint kormányférfit választott, de tudott már ezen a zongorán játszani: ki tudta világosan mutatni, hogy amit kér, az nem csupán lokális kívánság, de egyetemes érdek is. És nemcsak kérni tudott, de képes volt már áldozni is! És úgy tudta meghozni jelentős áldozatát, hogy amortizációját a pótdíjak fedezték! Alig hogy a kikötőállomás megnyílt, a MÁV az árufelvételt időlegesen szüneteltetni volt kénytelen... árutorlódás miatt! Baja akkori reneszánszát nem lehet egy tényezőre visszavezetni.5 Ez csak egyik jelentős a sok közül... Aki Baja monográfiáját úgy írná meg, hogy csak a puszta tényeket sorolná fel, amilyen szárazon azok a jegyzőkönyvekben szerepelnek, s nem mutatná ki a mögöttük meghúzódó rendkívüli munkát, küzdelmet, sokszor harcot is, az a munka nem lenne se ösztönző, se tanulságokkal szolgáló! A mellékletek nem nagylélegzetű dolgok, nem annyira horderejűknél, mint inkább színüknél tarthatnak igényt némi figyelemre, főleg azok részéről, akik jól ismerik a kör93
