Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)

Levelezés. 1929-1962

A) A belügyben működött I/5-ös számú bizottság tőlem a nyugdíjat 1946 novemberében megvonta. Határozatát semmivel sem indokolta, csak utalt a 6800/1946. M. E. rendelet 3 §-ának 3. bekezdésére.

E szerint működésemmel a magyar nép érdekeit sértettem. Mellékletekkel bőven felszerelt, 8 oldalas panasziratomban igazoltam, hogy mindig haladó szellemben s demokratikus irányban működtem. A magyar nép érdekeit nemhogy nem sértettem, de áldozatosan is szolgáltam. Panaszomra a legfelsőbb közigazgatási fórum nyugdíjamat visszaadatni rendelte, s azt a valóságban az elmaradt időre is visszakaptam, de puszta revizori „rövid utas” rendelkezésre, csak az V. fiz. osztály 2. fokozata szerint! Ebből az 1948. május 13-án kelt 50193/1948. M. E. IV. számú döntésből kitetszik, hogy a másfél évig elhúzódott felülvizsgálat hosszú közszolgálatomban gáncsolni valót nem talált. Ezt a felmentő határozatot az akkori miniszterelnök, a két miniszterelnök-helyettes, s a bel- és pénzügyminiszter írták alá!1

B) Mégis a belügyminisztérium rendőri osztálya 1951. június 21-én kelt 926. számú rendelkezésével engem Budapest területéről kitiltott. Azon a címen, hogy „eredeti foglalkozása: gyárigazgató.” Bár rögtön kimutattam, hogy a kiterjedt közgazdasági kapcsolatokkal bírt Borbíró Ferenccel nem vagyok, de nem is lehettem azonos, hiszen mögöttem 43 évet meghaladott, szakadatlan városigazgatási múlt áll, a rendelkezést mégis végrehajtották, s a belügyminiszter a kitiltást, a tévedést kimutató külön kérésemre sem hatálytalanította.2

C) Sőt, az Országos Nyugdíjintézet nyugdíjamat 1951. október 1-jével beszüntette. Szóbeli felvilágosítás szerint a kitiltottaktól a nyugdíjat felsőbb rendelkezésre kellett megvonnia. Panaszkérelmemre a belügyből azt az írásos választ kaptam, hogy az Országos Nyugdíjintézet rendeletét (!) megváltoztatni módjában nem áll. (Bo. 0065-59- 2/1951/1/2.)

D) Az új kormány székfoglalója után nyugdíjam visszaadását már a pénzügyminisztertől kértem (1953. X. 6.).3 A pénzügyminisztériumtól 1954. január 6-án 375.223/XIV/2515. szám alatt rövid 2 sorban kaptam az értesítést, hogy „a kérés teljesítését nem találták indokoltnak”. Tehát nem a kérelemről mutatták ki, hogy jogalap nélkül való, csupán a teljesítést nem találták indokoltnak. Bizonnyal bennem van a hiba, hogy ezt ilyen rövid fogalmazásban megérteni nem tudom.

E) Ezek a balsikerek sem tudják azonban megingatni a hitem, hogy tiszta és igazságos ügyem végül is elismerésre talál. Ezért most a végső fórumhoz fordulok azzal a bizalomteljes kéréssel, hogy nyugdíjamat, hacsak lehet 1951. október 1-től kezdődőleg, s helyes összegében visszaadatni rendelje.

1) 1879. február 27-én születtem, tehát 76 évemnek már jó a derekán járok. Magas korom miatt is munkaképtelen. A budapesti II. sz. belklinika igazolása szerint előrehaladt érelmeszesedésben szenvedek. Hallásom már annyira romlott, hogy az utcai hangszórót csak közelről hallom, de megérteni már nem tudom.

Vagyonom nincs, soha nem is volt. Özvegy lányom tart el, aki maga morbus Addisoniban szenved,4 s csökkent munkaképességgel jelenleg a hévízi állami kórház tófurdőjében idényalkalmazott.

2) Baja város törvényhatósága 1937 júniusában 40 évi tényleges szolgálat alapján az V. 1. fizetési osztálynak megfelelő teljes nyugellátásban részesített, s ezen felül - kormányhatósági jóváhagyással -még évi 2000 pengő nyugdíjpótlékot is folyósított.

87