Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)

Levelezés. 1929-1962

„Eredeti foglalkozása gyárigazgató!” Minek mondjam, a valódi tényállás igazolása süket fülekre talált. Sót hamarosan jött a betetőzés: a Nyugdíj intézet a nyugdíjamat beszüntette. Csak kérdezősködésemre és csak szóbelileg okolta meg azzal, hogy felsőbb utasításra a nyugdíjat minden kiutasítottól meg kell vonni.

Szóval kiutasítottak azért, mert eredeti foglalkozásom a gyárigazgatás volt, és beszüntették a nyugdíjamat, amelyet nem lehetett volna 40 évet jól meghaladt tényleges közszolgálat címén folyósítani, ha eredetileg csakugyan gyárigazgató lettem volna. A tényállás oly tiszta és világos, annyira bizonyított, hogy a jogszerűség és törvényesség mellett a nyilvánvaló tévedésnek gyors corrigálása méltán volt remélhető. S az eredmény? Hónapok múltak el, de helyzetem mindeddig csak annyiban változott, hogy „szabad” vagyok, mehetek oda, ahova más szabad polgár is mehet. Hát erre nehéz ráfogni, hogy a tévedés jóvátétetett.

Gyakran jut eszembe Milko Izidornak, Szabadka közművelődési életében jeles szerepet játszott írónak az I. világháború kitörésekor tett nyilatkozata:2 „Tudod Ferim, nekünk tisztában kell lennünk azzal, hogy a háború új világot fog kiformálni; új emberek lépnek majd a helyünkbe. Szívből kívánom hazámnak, hogy ők is olyan lelkesen és eredményesen munkálkodjanak jobb sorsán, mint ahogy mi voltunk odaadó szolgálatára!”

Örülök annak Józsim, hogy a Róna-nekrológot szívesen olvastad, és kedves tőled, hogy hatása alatt felszólítasz: rajzoljam meg Magyary arcképét. „Non sum dignus, non sum nec paratus nec optus!”3

Én Zolti életének csak 1-2 évéből láttam részleteket. Ez a pár év aligha nem a delelés az ő érdekes pályáján, hiszen ekkor jelent meg fő műve: A magyar közigazgatás! (Ezt ismertettem is az Újságban.) De sohase voltam elég közel hozzá, s nem voltam eleget környezetében, hogy erre a feladatra vállaikozhassam. Csak példa: külföldi kapcsolatairól alig tudok. Nem tudom, mi réven lett ő a nemzetközi szervezet (Varsó) ügyvezető alelnöke, s ezt a szerepét milyen eredményességgel töltötte be?4 De képes volnék életrajzához érdekes részleteket és megfigyeléseket nyújtani. Csak úgy „kapásból” néhány vonás:

Amikor én őt közelebbről megismerhettem, akkor ő már túlnőtt az egyetemi kathedrán, szűk volt számára a professori talár. Jó megfigyelő, pompás gondolkodó, nagyszerű rendszerező volt, de legalábbis ilyen mértékben cselekvő erő.

Vesztesége egész közéletünknek, hogy nem juthatott el a számára igazán megfelelő helyre: nem lett a magyar közigazgatás vezérkarának főnöke! De ha elérte volna, aligha maradhatott volna ott sokáig. Strategus volt s nem tacticus.5

Lesznek, akik majd azt állítják: pártember lett. Meggyőződésem, hogy az sohase volt. Csak kereste a lehetőséget a maga gondolatainak érvényesülése számára. Úgy érzem, az ő felfogása is az volt: Jó közigazgatást csinálni, pártpolitikának is legjobb.

Szigorú erkölcsű, puritán volt. De annyira a cselekvés embere, hogy azoknál, akik egyet-mást alkottak, hajlandó volt enyhébben bírálni még az erkölcsi hibákat is (Miskolc).

Annyira becsülte a maga eszével gondolkodót, a maga tapasztalataira támaszkodót, hogy a Közigazgatástudományban helyt adott olyan dolgozatoknak is, amelyek nem fedték az ő nézetét.6

De elég a szemelvényekből.

Nem tudom, észrevetted-e, hogy az irka-firkáim sose rajzok, főként nem életrajzok. A Róna-necrolog is jórészt adat, mozaikdarab, amelyből kinek-kinek szeme előtt meg85