Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
azok, akik a jövőtől féltünk, és izgatott bennünket a holnapok kérdése. Ő jókat imádkozott, és teljes optimizmussal bízta a többit a jó Istenre. A műtét után meg-megcsillant még a remény, főként, mert Haynal Imre volt bizakodó és hitte, hogy majd sikerrel járnak ezek a beavatkozások. Mártától megjött az orvosság is, de a sárgaság nem múlt el, a seb nehezen gyógyult, és hosszú hetek múlva tudtunk csak átmenni újra a Haynal-klinikára. A Korányi egy szörnyű elhanyagolt épület, és rozoga ott minden, kezdve az ápolószemélyzettől a lázmérőkig. Hiába voltam vele egész nap, de az éjjelek meg-megújuló izgalmakat jelentettek, éppen a fenti dolgok miatt. Az az érzésem, hogy minden megtörtént az orvosok részéről, biztosan. Haynalhoz visszakerülve már igazán kényelemben és annyi szeretetben volt része, amennyit csak a mai körülmények között egy beteg kaphat. De mire idekerültünk, az állapota rohamosan romlott. Már a fájdalmak csak állandó injekciókkal voltak csillapíthatok, enni nem tudott, kapta a vérátömlesztéseket és egyéb infúziókat - és nem volt segítség. Közben apa egyszer volt fenn, de anyuka körülményei miatt ez már nem volt igazi találkozás — csak öröm a számára, hogy apa jól néz ki, és viszonylag jó az egészsége, pedig nagyon árva volt itt szegény, az én naponta küldött híradásaimhoz kötve lelkileg és Ilonka néni gondjaira koszt szempontjából. Az utolsó napokat végig vele lehettem, fogtam szegény dagadt és hülő kezét az utolsó sóhajáig. Rettenetesen tönkrement. Örülök, hogy csak az én emlékezetemet bántja ez a szomorú kép. Csak az utolsó napokban mondta kétszer, hogy meg fog halni. De el volt készülve az Útra... 10-én temettük az óbudai temetőben.3 Apa fenn volt, és másnap együtt jöttünk haza. És most próbálgatjuk ezt az anyukátlan életet. Annyira össze voltunk zárva az utolsó két esztendőben, hogy akkor is űr maradt volna utána, ha idegen lett volna. Mártát hívta és kereste az utolsó napokban, és utolsó igaz öröme a hír volt, hogy Tamás végre, egy évi hallgatás után életjelet adott magáról. A levél, amit maga írt drága András, ma jött meg Laciéktól. Laciék és Ferenczyék tették lehetővé, hogy vele lehessek egész idő alatt.4 Elmondhatatlanul jók voltak az emberek hozzánk és hozzá. Hazaérve itt várt bennünket a maga kedves ránk gondolása, amit apa akart megköszönni, de nem megy még szegénynek az írás. Ezért helyette is én mondok köszönetét, majd egy kis idő múlva biztosan jót fog tenni, ha kicsit „kibeszélheti” magát Magával kedves jó András. Most sül ki, hogy mennyire kifáradtam, nem tudok igazán foglalkozni a magunk jövőjével. Talán elmegyünk innen Pesthez közel - csak télen nehéz, és anyagilag is nehezen megoldható -, pedig egy jobb elhelyezkedés miatt oda gravitálok. És szívesen mennék el ezek közül a falak közül, ahol minden kicsi zúg fájón emlékeztet. Ha valamikor, most igazán hiányolom az enyémeket, és Mártát főként, akinek talán még nehezebb lehet, mert a reménye, hogy még láthatja, biztosan sokszor segített neki is nehéz napokban. Szeretettel Babci Géppel írt levél, a dátum a postabélyegzőről olvasható. Nagy András hagyatékában. 1 1 Haynal Imre (Beszterce, 1892-Budapest, 1979) orvos, belgyógyász egyetemi tanár, 1946-1958-ban all. sz. belgyógyászati klinika igazgatója. A Haynal-intézet valószínűleg ezt a klinikát jelenti. Borbíró Ferenccel való ismeretsége onnan eredhet, hogy Haynal Imre és Borbíró Ferenc első veje, Miskolczy Dezső egyidőben a kolozsvári egyetemen dolgozott (1940-1945). 82
