Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
De a fene azt az életszínvonalat, amikor olyan sok munkába kerül - ami már nem telik -, s az erőltetés előbb-utóbb megbosszulja magát. Ami tőlem telik, készséggel megcsinálom, beledolgozom még az asszonyi munkába is. De látom, nem érdemes: akkor ők még többet vesznek a nyakukba. Borzasztó ez a stahanoviskodás! Tudod-e, hogy ez a szó: „munka”, szláv eredetű (múka= veszödés, gyötrődés). A robotnak az apja is szláv (rob=rab). Ebben a niveau-tartásban görnyedünk. Hiába, mert a vége mégiscsak csúszás, lecsúszás. Mindezt pedig csak azért írtam meg, hogy miért nem kellemes érzés nekem az, amikor tisztát húzok; miért nem tudom zavartalanul élvezni a legjobban elkészített ebédet, miért..., s végehossza nincs a sok miértnek. Persze morgok, morgok, de hiába morgok. Velejár, hogy a vénembernek már semmi se tetszik; a kinti világ se, ahol pl. még magyarul beszélnek, de már nem gondolkodnak magyarul. A hivatalos táblán olvasom: a begyűjtésben vezetnek x, y, z; a begyűjtésben elmaradtak az y, ß, S ... Gyűjt a méh, a gazda begyűjti a szénát; a tanuló ismereteket gyűjt. A gyűjtés fogalmában benne van: a magamnak. Amikor a termelő beadja az előírt terményeket, akkor nem gyűjt, hanem beszolgáltat. Sok céhtáblán áll: „Termelő” Szövetkezet, a borbélyokén is! Termel a kertész, tágabb értelemben a cipész is, mindannyian javakat állítanak elő. De a legszebb női frizurát sem tudom a javak közé sorolni. Keszthelyen több táblán olvashatni: Vendéglátó Ipari „Vállalat”. Ez a szó önkéntes vállalkozót sejtet, aki a maga számlájára kockázatot vállal, hiszi, hogy nyer, de számol azzal is, hogy veszíthet. Nyilvánvaló, hogy a vállalat fogalma a jelenlegiekre nem passzol. A községháza előtt szép hirdetőtáblán faliújság van: „Keszthely Hangja!” Valószínűleg ellentételéül a külföld hangjának. Azt azonban a rádió sugározza szét, hallani lehet, mert valóban hang. A keszthelyi azonban „minden szombaton megjelenő” újság. Ezt csak olvasni lehet. Ami „megjelenik”, azt csak a szem tudja érzékelni, a fül nem. Puskás Dezső jut gyakran az eszembe. O valóban mestere volt a nyelvnek. Engem is folyton javított, elég alkalmat adtam rá. Képzelem, hogy élvezi az „épület karbantartó vállalatot”. Emlékezem, ő mondta: A dajka karban tartja a gyereket, de nincs olyan erős ember, aki karban tudna tartani egy épületet. Azt csak jókarba lehet tartani.5 Az ördögbe! Már végére járok a papírnak. De te okos ember vagy, ebből a rövid epistolából is észreveszed, hogy milyen széles körben, mennyire eseménydús az életem. De a természet törvénye, hogy eljön az idő, amikor az ember földi világa szűkülni kezd, s folyton szűkebb lesz, míg végre teljesen bezárul. A fontos csak az, hogy ekkorra legalább közelébe jusson a Hegy lábának! Az ünnepek elég jól teltek, hála kedves jó barátok áldozatos megemlékezésének. Kegyes volt a sors, épp az ünnepnapra hozott Bálinttól kedves, megnyugtató levelet. Babéival verebet lehetett volna fogami. Ha Tamástól is befutott volna egy (nagyon régóta hallgat!), akkor tán el is repült volna. Cilikééktől sem jött már régóta semmi, csak 1-2 divatlap. Ez is életjel, ennek is örülünk. Kézcsókot jelent, szeretettel gondol rátok Feri bátyád Keszthely, 1953. április 7. Rónát Baja komoly értékei közé soroltam. Ezért írtam halálára nekrológot, s azt M. Ferinek küldtem a szokásos kéréssel, mutatná azt meg többek közt neked, Laczkó Péternek. De te se teszel semmi említést róla. Aggódom: Nincs Feriéknél valami baj?6 78
