Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
[Keszthely, 1952. december 12.] Józsim! Reviczky mondása: Ez a világ csak hangulat! Ha tréfálkozó hangulatban volnék, most évödnék veled, s híradásod alapján megállapítanám: Ti vagyok a világ legoptimistább emberei. Amikor mindenki nyög a terhek alatt, ti újat is mertek vállalni. De messze vagyok a csipkelődő kedélytől. Mostani hangulatomban csak azt válaszolhatom: csodálni való az erkölcsi erőtök! Amikor híradásod kezemhez jutott, egy kép elevenedett fel emlékemben. A józsefvárosi templomban esküvőre sereglenek rokonok, jó barátok, kedves ismerősök. Tisztán látom köztük Magyary Zoltánt is. Ott van a leckeoldali elülső padcsoportban. Az orgonaszóra mindenki felfigyel a bevonulókra, az arcokról lerí a csodálkozás és elismerés: milyen gyönyörű emberpár! A délutáni napsugár özönlik a kitárt ajtókon, s a távozó fiatalokat fényárral övezi; azok meg sudár tartással mennek a fény forrása felé. Most is úgy látlak titeket; de a fény nem rátok hull, hanem belőletek sugárzik, s ez igazít benneteket afelé a fényforrás felé, amely sohasem fog kialudni! S mert ezt a képet most így látom, nem természetes-e, hogy mellőzök minden szavakba önthető gratulatiót, s csak lehajolok egy kézcsókra, egy baráti kézfogásra.1 Levelednek folytatólagos része beszámoló az újabban ért bajokról távirati stílusban, de így is elég, hogy szörnyen beárnyékolja a vígnak ígérkezett, úgy is kezdett híradásodat. Már félve bontok fel minden levelet. Mindenkiből csak úgy özönlik az elszomorító. Válaszul én is csak a nagyobbját, s csak nagyjában közlöm. A farsangban összeestem, fűrészelés közben. 6 hét alatt emberbaráti alapon egy „v.” szanatóriumi főorvos eléggé rendbe hozott: egy időre. (Arterias sclerosis cerebri, Meniere-syndroma, ososclerosis.) Azóta megvagyok, de semmit sem szabadna csinálnom, állandóan orvossággal élek, de azt nem kaphatom szegénységi alapon: kiutasítottnak nem jár. Puhatolóztam a bajai szegényházba - felvétel iránt. Ezt a „kedvezményt” sem érhetem el. Félek egy hosszú betegségtől, ami rettenetes az egy szobára utáltaknál - a hozzátartozókra is. Babéinak is elvették újpesti földszintes, 4 helyiségből álló házát. Babéinak a mellékveséjével van komoly zavara. A klinika igazolása szerint többszöri klinikai kontrollra van szüksége, de felutazhatását kétszer is elutasították. Legutóbb azzal, hogy ott a kórház. Amikor azonban a kórház igazolta, hogy egy kórház nincs úgy felszerelve, hogy az ilyen betegségeket kivizsgálhassa, s megállapíthassa a gyógyításnak mikéntjét, akkor megengedték nagy nehezen az elutazást Pécsre. Ott 4 hétig vizsgálták, s megállapították, hogy idegen gyártású gyógyszerre van szüksége. Talán majd a nyáron hozzá is jut, nem tudom a nagy késésnek milyen hátrányával. Mártáéktól már fél éve, Tamástól vagy 4 hónapja nincs levél.2 És most, tessék japáninak lenni, tessék hozzá mosolyogni, úgyhogy az ne lássék szánalmas vigyorgásnak. Alig hogy megszáradt a tinta az előbbi mondaton, futott be a hír: Babci munkához jut! Hévízen. Végre! ’49 szeptembere óta igyekezett elhelyezkedni. Sokat lótott-futott, sokszor kapott üresnek bizonyult ígéretet; most be is váltódik - talán. Látod, már a jó hímek is alig merünk hinni. Pedig jól jön, főleg lelkileg, mert sok jó van az elfoglaltságban. Nem enged a bajokra gondolni. A közölt könyvjegyzékről eszembe jut a derék Váli, szabadkai városi mérnök, nekem kedves kollégám a Szabad Lyceum tikárságában is. Mozgékony, folyton cselekvő, s mégis minden jóra ráérő ember. Tőle hallottam: „Figyeld meg, soh’ sincs semmire se ideje a lustának, viszont a tevékeny mindig tud magának időt szakítani, hogy szolgálhasson!” Te is ezek sorába tartozol: annyi munkád mellett a könyvekről jegyzéket is csináltál, 22. Borbíró Ferenc - Gőbel Józsefhez 68
