Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
volna hosszan várni, ők is kértek volna a teából. Váratlanul arra jött azonban egy erdei ember, s megállva köztünk kérdezte: - Maguk keresik a meghótat? - Miféle holtat? - adtuk vissza a kérdést. Hát azt, amelyik itt kötött ki fölöttünk, már jó pár napja itt van. No, a konokul kitartóknak se kellett több, felülkerekedtek, s volt aztán hecc, hogy kinek a teája, mi kapcsolatban lehetett a halottal. Ha Mincikéről hallok, mindig felújul bennem a kép: látom menni a bajai utcán, az ö jellegzetes, sietős, kemény járásával. A Nagy csemetékre is emlékezem, de bizony akkor még aprók voltak, s nehezen tudom elhinni, hogy nemsokára már a lányotok is „nagy” lesz. Érdeklődéssel olvastam a város fejlődéséről adott híradásod is, de nem megelégedéssel. Előbb, ami történt, az tervszerűen a város javáért történt, a város lappangó, előbb jórészt észre sem vett energiáinak kihasználásával. Amikről most írtál, azok jórészt nem a város javát célozzák, s merő véletlen, hogy abból Baja majd hasznot meríthet. Jó is, mert evégből származott közben érzékeny kára. Újabb mérleg összeállítása aligha ütne ki kedvezőn. Viszont maga a Központi Statisztikai Hivatal közölte adatok állapítják meg, hogy a két világháború közti időben a vidéki városok sorában Baja fejlődése volt a legszámottevőbb. Érdekes, hogy ez a fejlődés a környező falvak adataiban is kimutatható. Hát persze, ha az abrosz valamely pontja emelkedik, az magával vonja a környéket is. Tudománytalan volt Baja szerepét csökkenteni az igazgatás terén. A földrajz azt tanítja, hogy az igazgatási központoknak a tájegység központjába kell lenni. A gazdasági földrajz pedig azt hirdeti, hogy a közigazgatás alkalmazkodjék a gazdasági körzetekhez. Viszont aligha vitás, hogy sem Csonka-Bácska, sem a Sárköz nem vonható Kecskemét tájegységébe, s a domináns gazdasági ágak szerint sem volt odautalható. Amikor más tekintetek zavarólag nem hatnak, Baja helyzetenergiája mégis érvényesül. Ez magyarázza az útépítést, a vasútépítés pedig rég kiegészült volna, ha Pest vármegye annak idején nem olyan önző és rövidlátó, s Dél-Pest vármegyének Bajához tartozását elismeri. (A különben derék Agoraszto8 is Szentistván átcsatolását ellenezte, s nem átallotta azt a támogatók részéről hazaárulásnak minősíteni.) Meglepett, hogy a különben bátor, a legtöbbször helyes, új rendezése a megyei határoknak nem tudta meglátni Tolnának kusza állapotát. Az, hogy központja stagnál, s élénkebb élet csak a megye kerületén van, mutatja, hogy Szekszárdnak nincs vonzó ereje, s a megyében mindenütt jelentkeznek centripetális erők, leginkább Dombóvári! Viszont igaz az, hogy a Duna hosszú vonalán nincs alkalmasabb átkelőhely Bajánál, s ha nem lenne mesterségesen lefojtva, Baja vonzó ereje egész Bonyhádig érezhető lenne, az ottaniaknak is komoly előnyére. Willmann mérnök kérésemre írt emlékirata a gazdasági előnyöket szépen mutatta ki (lásd a közúti átkelés érdekében kelt bajai iratokat). Perczel Béla9 mesélte, régebben Bonyhád szélső házai Baranyához tartoztak. A szomszédos járás vezetői I. fokú unokatestvérek voltak. Családi asztalnál együtt voltak, s a Tolnai alispán poharazás közben felemlítette: okos lenne azt a suta helyzetet barátilag rendezni. A baranyai főbíró annyira felháborodott a rendezésnek még a gondolatán is, hogy soha többet nem beszélt az unokatestvérével! Gondolhatod, hogy milyen nehézségekkel jártak az ilyen területrendezések az I. világháború után is. Az eredmények keserves harcokba kerültek, s bizony bőven adódtak kudarcok is (lásd főleg a távvezeték történetét). De hagyjuk ezt. Tempi passati.10 Kívánságodnak eleget tettem, bő leveledre bővebben válaszoltam. Pedig mostanában ritkán írok. Gyalázatos az írásom, főleg a gyarló papiros miatt. Mindhármunk nevében köszönöm a jóleső ránk gondolást. Kérlek, köszönts minden régi ismerőst és barátot, akikről azt hiszed, hogy szívesen hallanak rólunk! És búcsúzom 66
