Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
Jóval a felszabadulás után Mamusich ügyvéddel elhatároztuk, hogy krvatya-kor meglátogatunk egy tekintélyesebb bunyevác polgárt. A bunyevác nagyon tartja a vallási előírásokat, a nagyböjti szabályokat is. Farsang utóján 40 napra búcsút mond a bornak is. Ehhez azonban erőt is kell gyűjteni. Az utolsó nap nagyot iszik. Ezért ezt a napot odalenn „vérfogónak = krvatya” nevezik, és hát sokat kell inni, hogy a hosszú böjt alatt ki ne fogyjon egészen a vérből. Korán mentünk, de gazdánkon már látszott, hogy a vérfogáshoz már jól hozzálátott. Keleties túlzással fogadott, s a megtiszteltetés fölötti örömében alig tudott hová lenni. Engem is kezdett piszkálni az ördög. Akkoriban már volt egy-két külsőben is mutatkozó eredményem. Kíváncsi lettem, hogy ugyan melyik nyerte meg tetszését a vendéglátó gazdának. Eleivel húzódott, végül is kivágta, hogy nevezett lenne maga, a mi szemünkben mindjárt az Isten után az első... amikor maga is „ics-vics”! (Vér a mi vérünkből!) Szóval haladtunk, ez a polgár már tudott rólam, a dolgaimról azonban még semmit. Szerettem sétálni, rendszerint kifelé a városból. Ilyenkor, ha utolértem valakit, meg is szólítottam. Bajai tartózkodásom vége felé történt, hogy a „Nagy-Dunához” vitt az utam. Hamar akadt beszélgető pajtásom egy külvárosi emberben. Elmondta, hogy valamikor Szabadkán katonáskodott. Tetszett neki, hogy én jobban ismerem Szabadkát, mint ő. Elmondta, hogy a fia Kalocsán él. Csodálkozott, hogy Kalocsáról is mennyi mindent tudok. Beszélt a lányáról is, aki Bátaszéken volt férjnél. Meg volt lepve, hogy én Bátaszékről is tudtam neki egyet-mást mesélni. Nagyon meg lehetett elégedve a társaságommal, mert amikor elvált az utunk, kért: - Mondja már meg, kivel beszélgettem? Megmondtam, de mindjárt meglátszott az arcán: ezt az egyet nem hitte el; azt mondta, hogy a végén tréfát csinálok belőle. Én meg folytatva az utamat, feladtam magamnak a kérdést: - Ugyan hány évig kellene ebben a kisvárosban dolgoznom, amíg legalább minden felnőtt férfi majd tudomást vesz rólam? A csattanó azonban csak most jön. Mostanában soroznak, s a sorozási helyiség szépen fel van díszítve, s a fő helyen a szokásos képek. Újítás, hogy nemcsak a testi alkalmasságot vizsgálják, hanem az ismeretek után is érdeklődnek. Rendszerint megkérdezik: A képek közül melyik ez vagy az? Meglepő a tájékozatlanság. Az esetek túlnyomó részében olyas fajtán hangzik a válasz: Tőlem akármelyik lehet. Hát, ha még az óriásokkal is így van ez, akkor nyilvánvaló, hogy ezen a területen különösen áll a fizika tanítása, hogy a mélyebb vizek felülről alig melegednek fel. De ha alájuk tüzelnek, hamarosan forrásba is jönnek, s ha ilyenkor valami akadályba ütköznek, magukban is kárt téve, könnyen robbannak. Egyébként kár hencegned: engem is véglegesítettek. Legutóbbi beadványomra azt felelték: újabb beadványomra már nem is fognak válaszolni. Helyes nyitás, nagyon kellemetlen lehet még hallgatni is az örökös panaszt. így lévén véglegesen elintézve, minden reményünket arra az utolsó kártyára tettük fel, hátha kimehetnénk unokánkhoz Torontóba?!5 A beutazási engedély elnyerésében bízunk. Kérdés, megkaphatnók-e a kiutazásit? Ha módodban áll, érdeklődj, s ha valami érdemlegeset megtudnál, tudósíts! Kitől függ a kivándorlási útlevél kiadása? Mit kell igazolni a kérelmezőnek? Mit, hogyan kell tennünk, hogy ezek közé a kedvezményezettek közé kerülhessünk mind a hároman, tehát özvegy lányom is, minél hamarabb. Talán nem túlságosan naiv a hitem, ha már, mint útban lévőt kiutasítottak, akkor utasítsanak ki egészen, s mindenestül. Ha ez se’ sikerülne, akkor igazán megállna - minden tudományom. Mit hallani: a hangulat kedvező-e az ilyen kérések teljesítésére, ha magamfajta kérvényezőről van szó? El tudom képzelni, hogy nem tudsz hasznos tájékoztatót nyújtani. Ez esetben ne is válaszolj! Anélkül is tud59 T
