Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
milyen verseny fog megindulni! Részben azért, hogy a kivívott jogállást megtarthassák, részben azért, hogy előrébb rukkolhassanak. Micsoda haszna lett volna ebből az országnak! Mert bizony lusták vagyunk, de még inkább hiúk! S a hiúság nagy hajtóerő, még a magisztrátusokat is megdolgoztatná, ha éppen muszáj! De lehet, hogy a miniszternek volt igaza. Tudta, hogy az erők mindig a gyengébb oldalon hatnak, és könnyebb egy minisztert megbuktatni, mint az ilyen javaslatot elfogadva meg is valósítani. S a minisztereknek természetéhez tartozik, hogy nem szeretnek megbukni. Ezért javaslatomra csak azt felelte: mennyire nem vagy gyakorlati politikus! A gyakorlati politikus nyilván mindig szem előtt tartja: első személy az én. Elég az hozzá, hogy jó egy hete Keszthelyen vagyunk. (Kiutasíttatásom június 21-én kelt, 23-án már végre is lett hajtva, áttelepülhetésem kelte július 28., és végrehajtható lett augusztus 26.) Nagyon rövid az idő ahhoz, hogy komoly ember megállapításokat tehessen. De bizonnyal jellemző, hogy Keszthelynek nincs Homok- és Szállásvárosa, s nincs Szentistvánja sem. Valószínű, hogy olyan bírája se volt, mint a szentistváni. A becsatolás után mindjárt bevezettük a villanyt.2 De a karácsonyi ünnepekre a legjobb igyekezet mellett is csak a bírónak s a papnak a lakását tudtuk bekapcsolni. Künn járván boldog ünnepeket kívántam a bírónak, s mentegetőztem, hogy a többit majd erőltetett ütemben az ünnepek után. Majd hanyatt estem, amikor a bíró azt kérte: Nem lehetne-e legalább még egy darabig hagyni, hogy csak nála legyen villanyvilágítás? Amiből nyilvánvaló, hogy Szentistvánon már akkor is tisztelték a demokráciát. Hát azt meg nem minden kajánság nélkül közlöm, hogy Keszthelyen van vízvezeték és csatornázás! A múzeuma pedig olyan szép - még csak kívülről láttam -, amilyen szép a bajai gimnázium lett volna, ha megépül.3 Az igaz, hogy a birtokos grófi család, a Festeticsek itt laktak (Georgicon, Helikon). A Grassalkovichok meg Baját nem is látták: Baja csak mellékmajor számba ment.4 (Persze ez a polgárság javára szól, mert amit elért, kisembereinek erőiből érte el.) Bizony a keszthelyi park szebb is, hozzá jóval nagyobb is, mint a bajaiak együttvéve stb. Szegény jó Pongrácom jut az eszembe.5 Erősen Baja pártján volt, amikor nővérei még Szabadkáért hevültek. Azért-e, mert ezek ketten szaporább beszédűek voltak, Pongrác már a sarokba szorítottnak érezte magát, amikor egyszerre csak felvillant a szeme, s nagy aduként kivágta: Igen ám, de Baja 40-ben leégett! Ezt csinálja utána Szabadka! No, ha én is ilyen sarokba szorítottnak érezném magam, s már fogytán lennék az argumentumok6 utánpótlásában, akkor is itt volna a nagy ágyúm: Andris levelében!7 Nincs senki az országban, aki azzal dicsekedhetnék, amivel én. Csak átmenetileg voltam a város polgára, s már egy fél emberöltő, hogy Bajáról eljöttem, s mégis - amikor a maguk gondjával is túlterhelt kisemberek meghallották, hogy nagyok a nehézségeim, összefogtak, s Keszthelyen az első levélből a bátorítást olvashattam: Ne félj, melletted állunk, s közös erővel elviselhetővé tesszük terhedet. Hát én is leégtem, de ím lelkileg már föl is épültem. Mi tagadás benne, tetszett az nekem, hogy annak idején az érdemrend középkeresztjét Somogyi Szilveszterrel elsőnek kaptam meg a polgármesterek közül: a legnagyobb s a legkisebb thj. város polgármestere!8 A középkereszthez a csillagot 1 évi működés után másodiknak kaptam meg a főispánok közül.9 Ez is jólesett, de a csillagot soha senki se látta rajtam. Azzal azonban már többször előhozakodtam, hogy én vagyok az országban az egyetlen, aki meghívás útján nyerte le a polgármesteri állást. Ez is példás polgári gesztus volt, de nem önzetlen, hiszen a polgárság várt tőlem valamit. Meghívott engem, a teljesen 51
