Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
„Nemcsak magunk, hanem a város ellen is vétünk, ha nem kíséreljük meg annak az embernek visszatartását, akit itt annyira megdicsértünk. Meggyőződésem, hogyha őt megfelelő módon kérjük meg erre, ő eleget is tesz kérésünknek, s a belügyminiszter sem zárkózik el, hiszen erre már volt eset másutt is.” Az ellenindítvány hatása Vitéz Bessenyői Miklós szavait feszült érdeklődéssel kísérte a közgyűlés. Amikor arról szólt, hogy a törvényhatóság hálával tartozik a polgármesternek, az elismerő szavakat helyesléssel fogadták azok, akik leghálásabb híveinek és ünneplőinek mutatkoztak, de éppen ezeket egyszerre valósággal megnémította az ellenindítvány. A tagok más része viszont minden oldalon élénk lelkesedéssel hallgatta az ellenjavaslatot. Egyszerre többen is szólásra jelentkeztek, de Fernbach Bálint főispán közben a távol lévő Puskás Dezső dr. helyettes polgármester búcsúbeszédének felolvasását rendelte el. A helyettes polgármester búcsúszavait dr. Horváth István aljegyző olvasta föl. Ez a búcsúzó melegséggel szólt a polgármesterről, akinek alkotóereje lüktető életté vált a város fejlődésében. Jelleméről, munkájáról és kitüntetéseiről szólva megállapította, hogy dr. Borbíró Ferenc az ország legjobb polgármesterei közt is az első helyen állt. A beszéd végén a tisztviselők háláját tolmácsolta. Dr. Mamusich József fölszólalása Dr. Mamusich József rámutatott arra, hogy a polgármester érdeme, hogy a város kiheverte a háború és a megszállás okozta károkat. Az ő érdeme, hogy a város épült, fejlődött és csinosodott, s igen nagy érdeme az is, hogy ő mindenkor a cél szolgálatába tudta állítani nemcsak a saját, hanem mások erejét is. A város azonban még nem érte el a fejlődésnek azt a fokát, amelyet el kell érnie. Bizonyos, hogy a polgármester munkakedve és alkotókészsége nem lankadt el. A legmagasabb tényezők nagyra értékelik még most is az ő erejét, hiszen nagyobb és nehezebb föladatot bíztak rá. Ha mindenki elismeri nagy képességét és nagy érdemeit, akkor csak helyeselni lehet vitéz Bessenyői Miklós bizottsági tagnak azt az indítványát, hogy ezt a kiváló, nagy munkaerőt és képességet igyekezzék a város továbbra is a maga javára megtartani. Erre volt példa, s ha ennek alapján remélheti ennek a kívánságának teljesülését, két kézzel kell megragadni a lehetőséget. A polgármester vagy azt mondja, hogy vállalja azt, amire a törvényhatóság kéri, s akkor - ezt senki sem vonhatja kétségbe - a város csak jól jár. Ha azonban nem vállalja azt, akkor sem veszt a kísérlettel senki, viszont a város közönségének megnyugtatására és becsületére válik, hogy megadta neki azt az elismerést, amely minden dicséretnél többet mond és szebben beszél. Dr. Jelich Mihály arra hivatkozva, hogy a polgármester maga kérte nyugdíjaztatását, céltalannak véli azt, hogy a város ilyen kísérletet tegyen, azért is, mert a polgármester más megtiszteltetést is elhárított. 411
