Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
Dr. Borbíró Ferenc polgármesterrel oly férfiú lép ki a város szolgálatából, aki Bajának a reneszánszot jelentette. Huszonkét évig vezette a város ügyeit, ő diktálta a város fejlődésének tempóját, az ő nevéhez fűződik számos alkotás megteremtése. Ő emelte ki a várost szomorú gazdasági helyzetéből, s biztosította Bajának nemcsak nyugodt fejlődését, hanem szerzett hírt és megbecsülést is. Érdemeinek, vezető egyéniségének, csorbíthatatlan munkakedvének, hatalmas munkabírásának, lelkierejének, széles körültekintésének, előrelátásának, tudásának, megértő lelkének méltatása nem fér e cikknek keretébe, s ezzel külön és más alkalommal kívánunk foglalkozni. Utoljára szólok... A közgyűlésen a tárgysorozat egyetlen pontjának tárgyalása után meghatottan emelkedett szólásra dr. Borbíró Ferenc polgármester. „Hiába akarnám takarni - mondotta -, mikor a hangom elárulja, hogy utoljára szólok e helyről a bizottsági tag urakhoz. Az én lehangoltságom inkább abból származik, hogy a búcsút nem így, nem ilyen hirtelen képzeltem el. Annak, aki pályája végéhez közeledik, minden erejét latba kell vetnie, s aki átveszi a pálcát, úgy kell felkészülnie, hogy a vezetésben zökkenő ne legyen. Én feladatomnak ezt a részét nem tudtam beváltani. Nincs értelme, hogy most szabadságra menjek, onnan visszatérjek, mert ebben az állásban nem lehet félig nyugdíjasnak lenni, nem lehet hézagokat hagyni, ide jól föl kell készülni, s előre kell látni a problémákat. Ezért állok félre, s minthogy a város nem várja már tőlem nagyobb feladatok megoldását, nyugodtan teszem.” (Elénk tiltakozás.) Visszapillantás a múltra Dr. Borbíró Ferenc polgármester ezután rövid visszapillantást vetett pályájára, s az emlékek hatása alatt többször annyira elérzékenyült, hogy beszédét alig tudta folytatni. Röviden vázolta a város világháború előtti gazdasági helyzetét, polgármesteri megbízatását, s az első évek nagy nehézségeit. „Amikor dr. Wemer Adolf zirci apát úr a bizottság huszonegy tagjával fölkért a polgármesteri szék elfoglalására - folytatta szavait a polgármester -, Weidinger bizottsági tag úr ezeket mondotta: Jöjjön át Bajára, és tisztítsa meg Augias istállóját. Hamarosan azt tapasztaltam, hogy a város nem Augias istállója, de találtam rövidlátást és kicsinyességet. De ne csak azt nézzük, honnan indultunk ki, hanem mit végeztünk el abból, amit magunkra vállaltunk. A világháború, a forradalom fölborította a város háztartását, a hosszú szerb megszállás kiuzsorázta a lakosságot, s következett a devalváció, amikor máról holnapra nem lehetett nyugodt számításokat végezni.” 401
