Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)

"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956

megőrizzék, míg az önálló polgárok elutasították maguktól azt a tervet, hogy a nevüket megváltoztassák, és ily módon tagadják meg nemzetiségüket és fajukat. Ez igazolja, hogy a névmagyarosítás a magyar kormány nyomása alatt és kívánságára vitetett keresztül, bár annak látszólagosan magánakarat jellegét adták. Hogy ennek az akciónak élén egy Vojnits áll, nincsen semmi csodálni való, mert ő már régen megszakított minden összeköttetést nemzetségével és népével, és mint kifajzott, a magyarok szolgálatába állott.

A háború előtt dr. Vojnits Ferenc Subotica város főjegyzőjévé, ill. tanácsnokává volt megválasztva, amikor is a magyarok erőszakkal kicserélték az egész városi tanácsot, és a vezető állásokból kitették az összes bunyevácokat és szerbeket. Ő már fiatal éveiben kitűnt azzal, hogy gyűlölte mindazt, ami a mienk, és amikor főjegyző lett, minden erejével azon dolgozott, hogy elsöpörje a mi nemzetiségi jogaink eredményeit. Ellenünk érzett gyűlöletében oly messze ment, hogy egy ottani szláv sportegyletnek, a Bácskának a munkáját is elsöpörte. Az 1910. évi népszámlálás alkalmával elrendelte, hogy a bunyevácoknak több mint a felét az „Egyebek” rovatába vegyék fel, s ily módon mutatta ki, hogy a jugoszláv elem ebben a városban a lakosság felét sem teszi ki. Amidőn a háború idején Baja város polgármesterévé választották, ezt az állást azzal a céllal foglalta el, hogy ezt a várost a legrövidebb idő alatt megmagyarosítja. Már akkor megakadályozta a mi bajai embereinknek a munkáját, és eltávolította a mi tisztviselőinket, illetőleg mindazokat, akik nem akartak a magyarok uralma alá állani.

Amikor mi 1921. évi augusztus 18-án kiürítettük Baját, és a magyarok őt újból megtették polgármesternek, magyarosítási akcióját tovább folytatta. A kiürítés után soha senki nem maltretírozta jobban a bunyevácokat és szerbeket mint ő, és senki több kárt nem okozott nekik, mint ő. Az ő feljelentéseire ítéltek el sokakat, és konfiskálták el sokaknak a vagyonát. Számos testvérünk volt kénytelen ide átmenekülni azért, mert Vojnits üldözte őket.

Mindezekből tehát természetes, hogy ez a kifajzott a névmagyarosítási akciót arra használta fel, hogy formailag is széttépje a szláv eredetével fennállott minden köteléket. S ha nem történt volna még más szimpatikus esemény, mi nem is hederítettünk volna erre a legújabb fölforgató munkájára.

Nevezetesen, míg a Pesti Napló is aug. 23-ai számában helyteleníti, hogy Vojnits ősi nemesi vezetéknevét Borbíróra változtatta, mert a nemesi kiváltságokról szóló magyar törvény értelmében nem is lett volna szabad átváltoztatnia, addig a Napló lojálisnak és érdemesnek tartja, hogy ezt a szégyenletes és sajnálatos eseményt aug. 22-ei számában a következő szavakkal jegyezze fel: „Dr. Vojnits Ferenc volt szabadkai főjegyző, akit a háború idején Baján polgármesterré megválasztottak, a magyar belügyminiszter engedélyével nevét dr. Borbíró Ferencre változtatta. Látszik, hogy a rokonszenves bajai polgármester, mint szabadkai születésű, hű maradt a kedélyes szabadkai tradíciókhoz, amidőn a nevét szülővárosának emlékezetére Borbíróra változtatta.” A Napló ban tehát egy kifajzott és renegát „szimpatikus”, aki Suboticán a mi nemzeti értelmű életünknél a legszomorúbb emlékeket hagyta hátra, aki a mai erőszakos magyar rendszernek szegény árulója, s aki, hogy a pesti hatalmasoknak hízelegjen, reákényszeríti a bajai tisztviselőket, hogy nevüket megváltoztassák, és ily módon külsőleg is kifejezést adjanak magyarságuknak. Mi több: ennek a „lojális” lapnak bátorsága van arra, hogy ezt a szégyenletes tettet - nem tudom milyen okokból - a kedélyes suboticai tradíciókkal hozza összefüggésbe.

Befejezésül a Napló megjegyzi: „Dr. Borbíró polgármester új nevének bizonyosan ugyanolyan tiszteletet és becsületet fog szerezni, mint szerzett a Vojnits névnek.” Nevé-379