Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)

"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956

A mai ünnepi hangulat abból a megelégedésből, abból az örömérzésből fakad, amelyet az odaadó, lelkiismeretes, és eredményes munkának legfelsőbb elismerése vált ki mind­annyiunk leikéből. A kormányzó úr Ő Főméltósága dr. Vojnics Ferenc polgármester úr Öméltóságának az önkormányzati igazgatás terén kiváló buzgalommal teljesített szolgálata elismeréséül a II. osztályú Magyar Érdemkeresztet adományozta (éljenzés!). Ez a magas kitüntetés az öröm és hála jóleső érzésével tölti el mindazoknak a lelkét, akiknek érdekében a polgármester úr Öméltósága legfelsőbb helyen is értékesnek ítélt munkáját végzi. Élénkebb és melegebb ez az örömérzés azoknak a lelkében, akik a polgármester úr munkájában részt vettek, s így azt közelebbről ismerve alaposabban, lelkiismeretesebben mérlegelhetik. Elsősorban a tek. Törvényhatósági Bizottság tagjai azok, akik az érdemes­séget, a legfelsőbb elismerés valódi értékét megállapíthatják, s mai ünnepségünk jogo­sultságát, örömünk tisztaságát igazolhatják. Bocsássanak meg, de én úgy érzem, hogy a legfelsőbb elismerés a legbensőségesebb örömmel, s a nemes büszkeség legtisztább érzésével mégiscsak azoknak a lelkét tölti el, akik állandóan közvetlen munkatársai Öméltóságának. A tisztviselői kar ott áll Öméltósága mellett, látja az ő munkájának minden részletét, töprengéseinek, tervezgetéseinek minden fázisát, törekvéseinek, célkitűzésinek minden célját, minden módját, s részt is vesz a tervezés, végrehajtás, megvalósítás munkájában, s így természetszerűleg közvetlenebb, tisztább és mélyebb az az érzés, mellyel ezen az ünnepélyen részt vehet. A tisztviselői kar Öméltóságának 15 évi bajai vezetése, irányítása alatt a hivatottság ma­gasabb fokára emelkedett. Megtanulta, hogyan kell nagyobb területet áttekinteni. Elsajátí­totta a magasabb rendű kötelességérzetet, a fokozottabb felelősségérzetet, és azt az igaz­­ságszeretetet, mely a jószívűség megnyilatkozásának útját nem zárja el minden vonalon. A tisztikart Öméltóságának intuitív szelleme, aktív sugalló erejű lénye fokozottabb szellemi felkészültségre, munkaszeretetre, mélységes emberiességre nevelte. Fokozottabb tehát az öröme, s jogosultabb a büszkesége a közigazgatás elismert eredményes vezetése felett. Méltóságos Uram! Amikor mi, városi közszolgálati alkalmazottak bensőséges öröm­mel és a szeretet kristálytiszta érzésével köszöntjük Méltóságodat legmagasabb kitüntetése alkalmából, amikor szívvel-lélekkel ajánljuk fel odaadó támogatásunkat további küzdel­mes, megalkuvást nem ismerő munkájához, amelyet a szép magyar jövendő vágya, reménye, akarása vezérel, és amikor közéleti tisztaságot, egységes magyar nemzeti köz­véleményt követelő programjához a társadalmi és felekezeti béke szent akarását célzó törekvéseihez megértő lélekkel csatlakozunk, arra kérjük a Mindenhatót, hogy Méltósá­god boldogságát munkásságának sikerében, polgártársainak hálás elismerésében és sze­rettei boldogságában adja meg. Isten éltesse, Isten áldja Méltóságodat! A meghatódottan, meleg szívvel elmondott beszédet a törvényhatósági bizottság tag­jai és a vendégek megtapsolták és megéljenezték. Független Magyarság 1930. szeptember 11. (csütörtök) 369

Next

/
Thumbnails
Contents