Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
16 Balkányi Kálmán jogász, az OMKE (Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés) elnöke. Ez az érdekképviseleti szervezet 1946-ban felvette a Kereskedők Országos Szabadszervezete (KISOSZ) nevet. - Balkányi Kálmán Arcok, harcok, kudarcoké, könyve 1934-ben jelent meg Budapesten. 17 Országos Demokrata Kör = Központi Demokrata Kör. Vázsonyi János (1900-1945) polgári liberális politikus, Vilmos fia, apja halála után (1926) a Nemzeti Demokrata Párt és a Központi Demokrata Kör elnöke. 18 SupkaGéza (1883-1956) publicista, régész, művészettörténész, az MTA tagja. A Magyar Nemzeti Múzeum muzeológusa, 1947-1949 között országgyűlési képviselő. Megalapította a Polgári Demokrata Pártot, melynek 1945-1949 között egyik vezetője. 19 A levél ezen bekezdése mellett a lapszélen tintával írt megjegyzés: Vázsonyi János és felesége és édesanyja ma is élnek, ők is igazolhatnak. 5. Borbíró Ferenc kiegészítő megjegyzései a miniszterelnöknek írt leveléhez [Budapest, 1947. január 15.] Panasziratom elkészülte után hallottam az alábbiakat: „Nem tudok arról, hogy ellened bejelentés érkezett volna. Lehet, hogy nincs is bejelentés. Az eljárt bizottság azon az alapon is megállapíthatta a magyar nép érdekeit sértő magatartásodat, hogy a MÉP tagja voltál.' Ebbe a megállapításba beleavatkozni nem lehet, mert a bizottság szuverén.” Ezt a nyilatkozatot, előkelő szerepet játszó, irányomban bizonnyal jóakaratú politikus tette, Reisinger szoc. dem. képviselő, akkor belügyi államtitkár Miskolcról ismert. Nyilatkozata aligha egyéni, hanem fedi szélesebb körnek felfogását. Ez a felfogás azonban téves. Demokratikus államszervezetünkben csak a nép szuverén, amely az ő akaratát a törvényhozás útján nyilvánítja. Viszont nem tudok arról, hogy a bizottságoknak korlát nélküli teljhatalmat a nemzetgyűlés adott volna. Ezt a kormányrendeletekből sem olvashattam ki. A 6800/1946. M. E. rendelet nemcsak az eljárás mikéntjére, de a határozat érdemére is ad világos utasításokat, tehát megkötéseket tesz. Az eljárásra vonatkozóan azzal, hogy előírja: az eljárás alá vont ellen bejelentésnek kell lenni, s a bejelentésre jogosultnak bejelentését indokolnia kell. Azzal pedig, hogy a rendelet a bizottság részére előírja a „megállapítást”, a rendeletalkotó nyilván azt célozta, hogy a bizottság vizsgálja meg: 1/ a bejelentés helytálló-e, s hogyha igaz, 2/ kimeríti-e „a magyar nép érdekeit sértő magatartást”? Az más, hogy a rendelet az eljárás alá vont számára nem biztosított védekezési lehetőséget, és tőle még a jogorvoslatot is megvonta. De ez a bizottság számára nem jelent teljhatalmat (szuverenitást), felelőtlenséget a rendeletet kibocsátó kormánnyal szemben. Ennyire menni a kormány bizonnyal nem akart. Legalábbis a rendeletből ezt nem tudom kiolvasni. A kormánynak igenis jog a van megvizsgálni, hogy a bizottságok eljárása és határozata megfelel-e az ő akaratának, s aha nem, azt hatályon kívül helyezheti. Tételezzük fel, hogy az én esetemben az eljárt bizottság valóban abból a feltételezésből indult ki, hogy - legalábbis főispánkodásom alatt, 1939-ben - a MÉP tagja voltam, s ezt a feltételezett tényt már elegendőnek találta annak megállapítására, hogy magatartásom a magyar nép érdekeit sértette. Ezúttal nem keresem azt, hogy vajon minden bizottságnak, elsősorban magának a kormánynak álláspontja-e az, hogy a puszta MÉP-tagság a magyar nép érdekeit sértő magatartás megállapítására alkalmas-e? Csak utalok panasziratom 2. oldalának utolsó bekez34
