Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
kát jegyzőkönyvbe foglaltatta, valamint az előirányzott költségeket is belevétette. Az volt a terve, hogy mint privát személy intéztet el mindent, és amikor készen lesz, csak akkor fogja a városnak adományozni. Annyira szerette volna, hogy mennél előbb elkészüljön, hogy még 1916-ban meg akarta kezdeni a parkírozást, a telek nivellálását, de a háborús munkáshiány ebben megakadályozta. Dr. Bemhart János különös nyomatékkai mondotta, hogy Déri Frigyes az ő kísérete nélkül egy lépést sem tett Baján, nem előszobázott sehol, tehát merő koholmány az a híresztelés, hogy a polgármester sokáig várakoztatta az előszobájában Déri Frigyest, és efelett való haragjában vitte át Debrecenbe a múzeumot. Ez kitalált dolog, mert Dérivel volt egyszer ebéd után feketekávén Vojnics polgármesternél, és azután a polgármesterrel együtt mentek a Városházára, tehát az előszobái várakozás nem történhetett meg. Máskor, és máshová dr. Bemhart János vendéglátó házán kívül Déri Frigyes nem ment. Annyira nem igaz, hogy Vojnics polgármester megvárakoztatta volna Dérit, hogy a polgármester a városi tanáccsal tisztelegni akart nála, de Déri kívánságára ez elmaradt. A háború alatt ilyen nagyobb szabású munkát nem lehetett elvégezni, azért a kivitellel várni kellett alkalmasabb időkre. Dr. Bemhart János 1917-ben találkozott Budapesten Déri Frigyessel, akinek szándéka a bajai múzeumra vonatkozólag változatlan volt akkor is. Időközben kitört a Károlyi-féle forradalom, bekövetkezett a megszállás is, Déri Frigyessel az összeköttetés ideiglenesen megszakadt. A megszállás alatt meglepetésszerűen érte dr. Bernhart Jánost a Nemzeti Újság egy híre, mely 1920. július 16-i számában jelent meg. A kis cikk a következőket tartalmazta: „Tízmilliós ajándék a debreceni múzeumnak. A kultuszminiszter leiratban értesítette Debrecen városát, hogy Déri Frigyes kereskedelmi tanácsos, a magyar származású bécsi gyáros, hazája iránt érzett szeretetének és ragaszkodásának kifejezéseképpen több mint 50 ezer darabból álló, és 10 millió korona értéket jóval felül haladó, felbecsülhetetlen műértékkel bíró archeológiái, művészeti, müipari, történelmi könyv, metszet, kézirat és éremgyűjteményét Debrecennek ajándékozza. A múzeum legbecsesebb része a Szent Istvántól napjainkig terjedő éremgyüjtemény.” Az újságcikk olvasása után dr. Bernhart János levelet írt Dérinek, melyben tervei megváltoztatásának okai iránt érdeklődött. Déri felelt, és a levelében elküldte ama átiratának a másolatát, amelyet Baja város Budapesten működő tanácsának írt 1920. augusztus 2-án, terve megváltozásának okairól, kijelentvén benne, hogy Baja város iránti szeretete és jóindulata egyáltalában nem változott. Átiratában többek között ezeket írja: „Azok a súlyos és átkozott békefeltételek, melyek folytán hőn szeretett hazánk oly mérhetetlen feldarabolás alá kerül, a területi viszonyokat annyira megváltoztatták, hogy Baja városunk sajnos nem marad az, ami volt: országunk egyik délvidéki központja, és ha a város - amint reméljük - nem is kerül véglegesen idegen uralom alá, mégiscsak határváros marad, minden veszedelmeknek kitéve, melyek a jövőben, bonyodalmak esetén fenyegetni fogják. Ezek, az adományozásom ideje óta beállott szomorú változások, nem maradhattak befolyás nélkül eredeti szándékomra, és habár illetőségi városomhoz fűzött szeretetem sem nem csökkent, sem nem változott - még az előfordult tapintatlan esetek után sem (ez a célzás természetesen nem vonatkozik az elhíresztelt előszobái várakozás valótlan esetére, hanem egészen más dologra, melyet lapunk egyik közeli számában részletesen 327 ' i
