Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
hogy a háború okozta nagy összeomlás, a megszállás alatti tönkretételünk, valóságos kirablásunk, a folyton fokozódó drágaság annyira fokozták személyi és dologi szükségleteinket, hogy a meglévő jövedelmeinket a gazdasági és pénzügyi viszonyokhoz mérten emelni kellett, és újabb jövedelmi forrásokról is kénytelenek voltunk gondoskodni. Ez a feladatunk a gazdasági és pénzügyi élet kiszámíthatatlan változásaival szemben is eléggé megnyugtató megoldásra talált. A szerb megszállás romboló hatását minden vonalon fájdalmasan éreztük. A közegészségügyre különösen kedvezőtlen volt a szerb uralom. Egyedül a Gondviselésnek köszönhetjük, hogy fertőző betegségek csak szórványosan fordultak elő, mert gyógyszereket vagy csak nagy anyagi áldozatok árán, vagy csak csempészek útján lehetett beszerezni, úgyhogy a legfontosabb gyógyszereket rövidebb-hosszabb ideig nélkülözni kellett, ami az orvosi segélyt sok esetben lehetetlenné tette. A szerb hatóság csak Jugoszláviából engedte meg a teljesen megbízhatatlan gyógyszerkészítmények behozatalát. így például a himlő elleni oltóanyagot is Zágrábból voltunk kénytelenek beszerezni, éspedig minden eredmény nélkül, mert az oltások nem fogamzottak meg. A veszett ebek által megmart embereket nem volt szabad a budapesti Pasteur Intézetbe szállítani, hanem egy zágrábi intézetben kellett őket beoltatni, aminek aztán az lett a következménye, hogy két gyermek és egy asszony még Zágrábban elpusztult, egy katonán pedig Baján tört ki a veszettség. Az állategészségügyek is teljesen balkáni színvonalra süllyedtek a szerb megszállás alatt. A veszettség állandóan veszélyeztette a lakosságot, megfékezésére semmit sem tettek, jóllehet a veszett ebek sok sertést is megmartak, ami pedig már a balkáni kultúra szerint is hatósági beavatkozást kívánt volna. Takonykór miatt 20 lovat kiirtottak ugyan, de a gyógyszer nélküli védekezésen kívül mást nem tettek. A sertésvész és a baromfikolera 1920. évben valósággal dühöngött. 1921 telén pedig a rühkór lépett fel nagy arányban. Még csak 1-2 évi balkáni uralom, s állatállományunk elpusztul. A megszállás alatt szükségképpen fokozódó nélkülözést és nyomort vagyonos polgártársaink nemes áldozatkészsége, a róm. kath. és az izr. nőegylet, valamint a Szociális Miszsziótársulat enyhítette. Nemes emberbaráti áldozatkészségükért és munkálkodásukért méltán illeti őket közönségünk hálás köszöneté és elismerése. Felszabadulásunk után az amerikai Vöröskereszt Egylet sietett az általános nyomor enyhítésére, egyrészről bőkezű adományaival és másrészről ingyen gyermekebéd-akciójával. E szociális misszió előkészítésében és végrehajtásában a fő érdem dr. Pollermann Artúr tiszti főorvos úré, aki meleg szívvel és fáradságot nem ismerő lelkesedéssel járt el. Végül azt a tiszteletteljes kérelmet terjesztem a tek. Törvényhatósági Bizottság elé, hogy örökítse meg a közgyűlés jegyzőkönyvében azoknak az ismert és ismeretlen polgártársainknak érdemeit, akik a hazafiúi hűség megőrzése, a szerb uralomnak való ellenállási képesség fenntartása érdekében, nem törődve az őket fenyegető veszélyekkel, nem törődve a kiutasítással, sőt az internálással sem, tűrtek, szenvedtek, dolgoztak és áldozatokat hoztak. Fájdalmas volt a régi, szomorú emlékek felsorolása, s közigazgatásunk nehéz helyzetének feltárása, de az összes tisztviselők nevében ígérhetem, hogy minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a jövőben egy szebb, egy megnyugtatóbb képet mutathassunk be
