Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
gorral végre is hajtottak, s az elszállításhoz szükséges hajcsárokat az utcán és a kávéházakban fogdosták össze. Az elhajtott állatok visszaadását a kormányhatóságnál ismételten eljárt gazdák kieszközölték ugyan, de az csak kis részben volt megvalósítható, mert az éhségtől és szomjúságtól sok állat elhullott, sok pedig nem volt már feltalálható, s így gazdaközönségünket igen súlyos és csak hosszabb idő után pótolható veszteség érte. 1919. év őszén Dolinka Vazult Matics Márton kormánybiztos váltotta fel. E változással egy még szomorúbb, megpróbáltatásokban és szenvedésekben még nehezebb időszak vette kezdetét. A szerb hatóság elkeseredett ellensége volt mindennek, ami magyar, s tűzzel-vassal pusztított el minden magyar nemzeti vonatkozást. Az ő uralmuk alatt városunk külső képe is megváltozott, balkáni jelleget öltött. Az üzletek, műhelyek homlokzatára szerb nyelvű feliratok, cégszövegek kerültek, melyeknek alján a magyar kereskedői név alig olvasható, apró betűkben húzhatta meg magát. A szerb trikolor hivalkodott mindenfelé, hirdetve a politikai célt: elszakadni Magyarországtól, az anyaországtól. A proletárdiktatúra megbukása után első teendője volt Matics Mártonnak, hogy a munkásságnak a vörös eszmékkel rokonszenvező részét a politikai cél szolgálatára megnyerje. A kommunista érzésű vezetőség embereivel baráti jobbot szorított, s őket a kiegészített tanácsba, s más hivatali állásokba, vezető helyekre nevezte ki. Minél jobban tudta valaki gyalázni a Kormányzó Őfőméltóságát és a nemzeti hadsereget, annál magasabb, s annál jobban dotált állásba jutott. Különös gondot fordított Matics Márton a város lakosságának hazafiatlan irányba terelésére, a magyar nemzeti érzés kiirtására azzal is, hogy a szerb nemzeti ünnepek megtartását szigorúan megkövetelte, a magyar tisztviselőket a megrendelt istentiszteletekre kirendelte, a magyar nemzeti érdekeket szolgáló lapokat elkoboztatta, és a Pécsi Újsággal, a Bécsi Magyar Újsággal és a Munkás című lappal árasztotta el a közönséget. Aki ennek az irányzatnak behódolt, vagy a szerb nemzettel való rokonszenvnek baráti poharak ürítésével, apróbb kedveskedésekkel és egyéb szolgálattételekkel külső kifejezést is adott, azt jogtalanság, erőszak nem érte, és az súlyos adók terhét sem érezte. Azok azonban, akik hazafias magatartásukban, nemzeti érzésükben megingathatok nem voltak, állandó zaklatás, adóztatás, letartóztatás és internálás veszélyének voltak kitéve, s ebben az üldözésben Matics emberei fáradhatatlan és önfeláldozó buzgósággal jártak el, valósággal versengtek egymással. A házkutatások, éjjeli kihallgatások, kínzások, letartóztatások egymást érték. Benkő Sándor huszárezredest, Rumbach István mérnököt, Kolozsváry Árpád számvevőt, Luibl György tanárt, Lovász Dezső századost, Oltványi István, dr. Hechtl József és dr. Versényi Jenő rendőrségi tisztviselőket és Michitsch László kereskedőt azért, mert a szerbek váratlan kivonulása esetére a polgárőrséget a rend fenntartása végett meg akarták szervezni, hét hónapi fogságra vetették. Az állásaikban meghagyott régi magyar tisztviselőket, akik fizetésük beszüntetése után a hazafiasán érző és nemesen gondolkozó polgártársaink áldozatkészségéből tartották fenn magukat, Matics Márton állandó felügyelet, ellenőrzés alatt tartotta, fájdalmas megaláztatásoknak vetette alá, majd házkutatásokkal, elővezetésekkel, gyakori kihallgatásokkal kínoztatta, gyötörtette őket. 317
