Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
s a következőket mondotta: Most volt nálam Vojnics polgármester, tanul szerbül, nemsokára egy értékes embertfogunk kapni. Sem többet, sem kevesebbet nem mondott nekem. Ezen vallomásból nem állapítható meg, hogy Dolinka állást kínált volna Vojnicsnak, még kevésbé, hogy a polgármester fölajánlotta volna szolgálatait Dolinkának. Bebizonyult azonban, hogy a polgármester nem fogadta el a neki felajánlott állást. Annál a jelenetnél ugyanis, amidőn a polgármester és Dolinka között szó esett a polgármesteri állás betöltését illetőleg, egyedül Tomanovits György volt jelen. Tomanovitstól hallotta Müller József, mikor előbb nevezett azt mondta a polgármesternek: Kár volt a fölajánlott állást el nem fogadni, ’48-ban is úgy volt, hogy a magyarok nem foglaltak el állásokat, később meg díjnokoknak mentek. Ö ajánlotta továbbá a polgármesternek azt is, hogy „mindig arra a kocsira kapaszkodjék, amelyik elől jár.” A vád ötödik pontja „Azon cselekedetével, hogy a hivatali működéstől történt visszalépése után hónapokon át a szerb nyelvet tanulta, később asztalosipari pályára lépett, azzal alkalmat szolgáltatott a város lakosságának arra, hogy a szerb megszállás megszűnésére vonatkozó rendíthetetlen hitében megingattassék.” A vizsgálat során megállapíttatott, hogy Baján a megszállás idején szerb nyelvkurzus volt, többen vettek azon részt, de senkinél sem tették ezt nehezmény tárgyává. (Meskó Zoltán: Polgármesternél az más!) Dr. Kürti Menyhért és dr. Bemhart János vallomásából pedig fényesen beigazoltatott, hogy a polgármester csak a magyar haza érdekében használta fel szerb nyelvtudását. Annak idején a Nevennek a bajai háromszögnek Jugoszláviához való csatolása érdekében írt cikkét lefordította magyar nyelvre, az abban foglaltak cáfolatául megírta a Memorandumot, mely a nagykövetek tanácsa elé kerülvén, ha nem is egyedül, de legnagyobb részt hozzájárult ahhoz, hogy a háromszög felszabadult. Hogy pedig a polgármester az asztalosipart megtanulta, az csak dicséretre és követésre méltó eljárás volt. (Közbekiáltások: A munka nem szégyen!) Mindezek alapján kétségtelen megállapítható, hogy Vojnics Ferenc dr. polgármester a forradalom, a vörös uralom és a szerb megszállás alatt nem követett el és nem mulasztott el semmit sem, ami legcsekélyebb mértékben is hazafiatlan magatartásnak vagy kötelességszegésnek lenne minősíthető, sőt önzetlen és áldozatkész hazaszeretete, emyedetlen ügybuzgalma, fedhetetlen magánélete a város polgármesterével szemben a város polgárainak általános elismerését váltották ki, ezért, és mert a bejelentők egyetlen tanút, egyetlen más bizonyítékot nem tudtak felhozni, hogy a polgármester ellen emelt vádak közhírként voltak elterjedve - a fegyelmi eljárás abbahagyását s a polgármester igazolását kellett kimondani. (Hosszasan tartó éljenzés.) A fegyelmi választmány határozatának felolvasása után elnök kéri annak tudomásul vételét. Meskó Zoltán indítványozza, hogy a polgármester is vétessék igazoló eljárás alá, ezt azonban az elnök felszólalása után visszavonja. A közgyűlés a fegyelmi választmány határozatát tudomásul veszi. Uj Élet 1922. február 2. (csütörtök) 312
