Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)

"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956

s a következőket mondotta: Most volt nálam Vojnics polgármester, tanul szerbül, nem­sokára egy értékes embertfogunk kapni. Sem többet, sem kevesebbet nem mondott nekem. Ezen vallomásból nem állapítható meg, hogy Dolinka állást kínált volna Vojnicsnak, még kevésbé, hogy a polgármester fölajánlotta volna szolgálatait Dolinkának. Bebizonyult azon­ban, hogy a polgármester nem fogadta el a neki felajánlott állást. Annál a jelenetnél ugyanis, amidőn a polgármester és Dolinka között szó esett a polgármesteri állás betöltését illetőleg, egyedül Tomanovits György volt jelen. Tomanovitstól hallotta Müller József, mikor előbb ne­vezett azt mondta a polgármesternek: Kár volt a fölajánlott állást el nem fogadni, ’48-ban is úgy volt, hogy a magyarok nem foglaltak el állásokat, később meg díjnokoknak mentek. Ö ajánlotta továbbá a polgármesternek azt is, hogy „mindig arra a kocsira kapaszkodjék, amelyik elől jár.” A vád ötödik pontja „Azon cselekedetével, hogy a hivatali működéstől történt visszalépése után hónapokon át a szerb nyelvet tanulta, később asztalosipari pályára lépett, azzal alkalmat szolgáltatott a város lakosságának arra, hogy a szerb megszállás megszűnésére vonatkozó rendíthetet­len hitében megingattassék.” A vizsgálat során megállapíttatott, hogy Baján a megszállás idején szerb nyelvkurzus volt, többen vettek azon részt, de senkinél sem tették ezt nehezmény tárgyává. (Meskó Zoltán: Polgármesternél az más!) Dr. Kürti Menyhért és dr. Bemhart János vallomásából pedig fényesen beigazoltatott, hogy a polgármester csak a magyar haza érdekében hasz­nálta fel szerb nyelvtudását. Annak idején a Nevennek a bajai háromszögnek Jugoszláviá­hoz való csatolása érdekében írt cikkét lefordította magyar nyelvre, az abban foglaltak cáfolatául megírta a Memorandumot, mely a nagykövetek tanácsa elé kerülvén, ha nem is egyedül, de legnagyobb részt hozzájárult ahhoz, hogy a háromszög felszabadult. Hogy pedig a polgármester az asztalosipart megtanulta, az csak dicséretre és követésre méltó eljárás volt. (Közbekiáltások: A munka nem szégyen!) Mindezek alapján kétségtelen megállapítható, hogy Vojnics Ferenc dr. polgármester a forradalom, a vörös uralom és a szerb megszállás alatt nem követett el és nem mulasztott el semmit sem, ami legcsekélyebb mértékben is hazafiatlan magatartásnak vagy köteles­ségszegésnek lenne minősíthető, sőt önzetlen és áldozatkész hazaszeretete, emyedetlen ügybuzgalma, fedhetetlen magánélete a város polgármesterével szemben a város polgárainak általános elismerését váltották ki, ezért, és mert a bejelentők egyetlen tanút, egyetlen más bizonyítékot nem tudtak felhozni, hogy a polgármester ellen emelt vádak közhírként voltak elterjedve - a fegyelmi eljárás abbahagyását s a polgármester igazolását kellett kimondani. (Hosszasan tartó éljenzés.) A fegyelmi választmány határozatának felolvasása után elnök kéri annak tudomásul vételét. Meskó Zoltán indítványozza, hogy a polgármester is vétessék igazoló eljárás alá, ezt azonban az elnök felszólalása után visszavonja. A közgyűlés a fegyelmi választmány határozatát tudomásul veszi. Uj Élet 1922. február 2. (csütörtök) 312

Next

/
Thumbnails
Contents