Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
bői tudott eleget tenni. Lehet, hogy ezt ma elhinni is nehéz, akkor megcsinálni bizonnyal nehezebb volt. Hosszú sorát igényelte a különleges, a bürokratikus munkát messze meghaladó gesztióknak.2 Közülük csak egyet említek. Nagyon extra úton ki tudtuk csikarni a német magántőke (az Augsburgi Vereinigte Gaswerke) kezéből az általa előbb könnyen megszerzett világítási koncessziót. Baja ma is egyedül áll az országban azzal az eredménynyel, hogy nemcsak a saját, de távoli környékének energiaszükségletét is a maga építette távvezetéki hálózaton, városi közüzemével látja el. E réven a város vagyonát is, jövedelmét is jelentékenyen emeltem.3 A bajai közigazgatásnak hamarosan jó híre lett az egész országban. Ennek tudható be, hogy amikor a kiküldött 15 tagú miniszterközi bizottság dolgavégezetlen tért vissza Székesfehérvárról, Scitovszky belügyminiszter az ottani botrányos állapotok kivizsgálására engem küldött ki.4 Én a feladatot harmadmagammal rövid időn belül eredményesen tudtam megoldani. Kozma belügyminiszter a város közönsége előtt jelentette ki, hogy én vagyok az ország legkiválóbb polgármestere.5 Azt szerette volna, ha Bajáról Szegedre kerülök. Terve nem valósulhatott meg, mert feltételeimet Baranyi, akkori főispán Szegeden keresztülvihetetlennek találta.6 Én viszont ragaszkodtam ahhoz, hogyha Bajára - amikor csak inkább ígéret voltam - csak meghívás útján voltam hajlandó átmenni; azután, hogy polgármesteri működésem már bőséges igazolásom, más módon nem változtathatok állomást. Ennek a jó hímek a révén kerültem 1937-ben Széli miniszter különleges felhatalmazásával Miskolcra pénzügyi ellenőrnek.7 Ugyan az a törvényhatósági bizottság, amely megérkezésem előtt kiküldetésem ellen egyhangúlag tiltakozott, rövid 5/4 évi működésem után - amikor Miskolcról már eltávoztam - egyhangúlag elismerte a város pénzügyi talpra állításában elért kimagasló sikereimet. Azt mondták: Kár, hogy nem hamarabb mentem közéjük. Miskolcról Keresztes-Fischer belügyminiszter Kassára küldött, ahol a katonai közigazgatás működésének befejeztével főispán lettem. Nem azért, hogy politikai missziót teljesítsek.8 Hanem azért, mert a Felvidéki Magyar Párt ragaszkodott az ő polgármesterjelöltjéhez, aki nem volt közigazgatási ember. Keresztes-Fischer belügyminiszter úgy ítélte helyesnek, hogy akkor Kassán a főispánnak kell szakembernek lenni. így kerültem én a Felvidékre vezető állásba, egyetlennek az anyaországból. Tőlem politizálást a miniszter sem kívánt. Ezt ellátta a Felvidéki Magyar Párt. Feladatom Kassa város közigazgatásának megszervezése volt, és szerepem, hogy abból idegen törekvéseket távol tartsanak. Amikor később a nyilasok áldozatául esett párt-pogármesterből képviselő lett, és helyébe az anyaországból lett polgármester kinevezve, a Felvidéki Magyar Párt magától érthetően kívánta, hogy viszont a főispán lehessen az ő soraiból. A miniszter a kívánságnak engedett, de ottani rövid működésem értékét kivételes elismerésben részesítette: a Magyar Érdemkeresztnek már előbb megkapott második osztályához a csillagokat is adományoztatta. Egyetlen voltam az országban, aki rövid főispánkodás után is ezt, a főispáni karban ritka kitüntetést megkapta. 1941-ben aztán visszakerültem Szabadkára, mint a katonai közigazgatás I. polgári előadója. Pár hetes működés után lemondtam, mert még a látszatfelelősséget sem vállaltam balkezes katonai intézkedésekért.9 Tudtommal nem volt más polgári előadó, aki megbízatását visszaadta volna. Pedig nekem nagyon fájt elhagynom a szülővárost, ahonnan pályám is elindult, s amely városnak szívesen áldoztam volna minden tapasztalatomat a világháború előtt is jeles közigazgatásának újjászervezéséhez. 29
