Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Borbíró Ferenc előadásai az Amerika Hangja rádióban
erős kölcsönhatást, a szoros összefüggést a városházák stílusa s a helyi közszellem között! Én mindig azt tapasztaltam, hogy ahol egészséges volt a közszellem, ott a helyi önkormányzat rendtartásában a kormánynak csak buzdító elismerés maradt feladatául. Párizs rendőrfőnöke mondta: Mintarendet tudok teremteni, ha minden polgár rendőrnek is érzi magát. Veszed-e észre, hogy mennyire ide illik az én falusi példám? A bostoni kormányzó nemrég a teljes elismerés hangján számolt be arról, hogy feladatainak megoldásában mily sok buzgó, önkéntes (!) munkatársa van. Ahol lakom, az lélekszámra nagyon kicsi hely, de szememben nagyot nőtt, amióta tudom, milyen nagy azok száma, akik semmi különöset nem látnak abban, hogy a helyi közfeladatok szolgálatában komoly részt vesznek. Most már egészen megérted ugye, hogy örökösen miért panaszoltam: Nálunk - ahelyett, hogy új és új teret adtak volna - a polgárok kedvét elvették attól a kevéstől is, amit még meghagytak számára! A csak hivatásos munkásokra alapozott közigazgatás is lehet jó. De bizonyos, hogy jóval drágább, s ami még fontosabb, a legjobb felülről intézett igazgatás se igazán kedvelt, mert a közönség nem érzi benne a maga szívverését. Testvér! Nyilván láttál már térképet, amelyen csak a határok vannak meghúzva. Vastagabb vonallal az országhatár, vékonyabbal a megyék, városok határa, még vékonyabbal a járásoké. Mozaikra emlékeztet, s azt az érzést kelti, hogy az egész különböző, csupán egymás mellé helyezett darabokból áll. Egyes darabok kivehetők anélkül, hogy az egész megérezné. Ne tévesszen meg ez a hasonlatosság! Inkább abroszra gondolj (mi még foldabroszról tanultunk)! Azt tudod, hogy az abrosz szálai szorosan kapcsolódnak. Ha az abroszt egy helyütt megemelem, utána emelkedik környéke is. Nagyon fontos, hogy ez az emelkedés a mi abroszunkon minél több helyütt, állandóan jelentkezzék, mert ez a földabrosz... a mi hazánk! Lehetnek rendszerek, amelyek a polgárság érdemleges segédkezét nem veszik igénybe, de olyan nincsen, amelyben a közönség a maga építőkészségére teret ne találhatna. Az a tér lehet nagyon szűk, komoly tevékenység kellő kifejtésére elégtelen. De nehogy azt a kicsit te lebecsüld! Az is alkalom annak igazolására: te többnek érzed magad puszta mozaikdarabnál. Önkéntes tevékenységeddel tanúbizonyságát adnád annak, hogy lélekkel is hozzátartozol a közösséghez. Már az, ha tájékát is gondoznád kicsi lakásodnak, ha megnyernél szomszédokat az együttműködésre, hogy tisztább, csinosabb legyen az utcátok, a ti környéketek: már az is nagybecsű vallomás. Nem azon van a súlypont, hogy mennyit tehetsz, hanem azon, hogy teszed a tőled telhetőt. Ha csak egy téglányira telik, hát hordd be azt az alapba! Nyugodt lehetsz, azzal is részese lettél az országépitésnek! Kiegyezés utáni közéletünk egyik jelese volt Mikó Imre. Ő hirdette: Kevesen vannak az idealisták. Járjon mindegyik nyitott szemmel, s ha társra talál, fogja meg kezét, s el ne eressze. Ketten könnyebben találnak harmadikra, hárman a negyedikre... és egymásra találva együtt is meneteljenek, mert az idealisták viszik előbbre a világot! Testvér! A pálya hosszú, a messze végtelenbe nyúló. Egy nemzedék csak szakaszát tudja befutni. Akik a két világháború közti rövid szakaszon sok jóakarással tették a ma-270
