Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Bajai portrék - tiszttársaim
Gondolom, egy alkalommal már írtam arról, hogy Valjevóban időzvén, mély gyűlöletével találkoztam a svábainak. De akik leghevesebben expectoráltak az ausztrianci ellen, azok is elismerik, hogy a svába közigazgatása az egész vonalon tisztakezü, teljesen tárgyilagos és szociális érzéssel telített volt. De én tudtam, hogy az a svába katona civilben magyar szolgabíró, városi aljegyző, segéd-tanfelügyelő, postatiszt stb. volt. Honnan van az, hogy az előbbiek odahaza nem bírtak valami jó hírnévvel, odakünn meg még az ellenség elismerését is kikényszerítették? Aligha tévedek ennek magyarázatában: a hadvezetőségnek komoly érdeke volt, hogy a megszállt terület lakossága lehetőleg nyugodt legyen, és tudta, hogy ennek egyik eszköze a jó adminisztrálás. Viszont a behívott, de polgári szolgálatra beosztott katonák is olvasták a Dienstreglement [Szolgálati szabályzat]. Tudták, hogy 3 hónapnál tovább csak az esetben lehetnek mögöttes szolgálatban, ha fölöttes hatóságuk őket „nélkülözhetetlennek” minősíti, s mert az emberek sosem szerették a puskaport közvetlen közelről szagolni, hát mindegyikük törekedett olyan eredményes munkára, hogy a „nélkülözhetetlen” minősítést megkapja, és meg is tartsa. Hányszor elgondolkodtam azon, hogyha ebből a nem túlságos gonddal kiválasztott, s kialakulásban jórészt magára hagyott anyagból a szükség s az érdek ilyen kiváló teljesítményt tudott kiváltani, mit lehetett volna a magyar törvényhatósági tisztikarral mindenütt elérni, ha az alkalmaztatásnál a megfelelő szempontok... ritkábban mellőztettek volna, s a továbbképzés helyesebben átgondolt lett volna. Mi lett volna akkor, ha általánosabb lett volna a felfogás, hogy a tisztviselőket sok mindenre lehet felhasználni, de csak egyre szabad. Arra, ami a rendeltetésük, hogy jól közigazgassanak. Főleg, ha csakugyan igaz a tétel: minden állam Alkotmánya annyit ér, amennyit belőle tisztviselői megvalósítani tudnak és akarnak. Géppapírra tintával írt visszaemlékezés. Keszthelyen, 1955 körül íródhatott. Gőbel József hagyatékából. 255
