Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák
volna valami mondanivalója. Az asszony kifogását szép hivatalos nyelven be is írta a zálogolási jegyzőkönyvbe: „Hátralékos fél felesége a lefoglalás ellen tiltakozott, mert a kórházi költségek férjének első, viszont a malacok már a második házasságából valók.” Régebben a főispánnak évenként kétszer számonkérö széket kellett tartani. A megyében Popovics Sebő főlevéltámoknak fontos tiszte volt a hivatalvizsgálatok előtt kiszállni, s a hivatalokat kissé „tisztába tenni”. Az újvidéki járás egyik vizsgálatakor történt: A főispán, báró Vojnits István, „Bácskának koronázatlan ura”, a Munkapártnak későbbi elnöke megnyitotta az ülést, s az elnöklést mindjárt át is adta az alispánnak. Ő kocsira szállt, s kihajtatott Futakra gróf Chotekékhez. Persze ott-tartották ebéden. Mire a főispán Újvidékre visszatért, a hivatalvizsgálatnak már vége volt, s csak arra vártak, hogy a szakelőadók jelentésüket a főispánnak vizsgálatuk eredményéről megtehessék, s a főispán a számonkérö szék ülését bezárja. A bezárás abból állt, hogy a főispán összefoglalta az észrevételeket, s kiadta a szükséges rendelkezéseket. Amikor a tiszti orvosi hivatal vizsgálatáról szólt, méltatta a járás derék orvosának buzgó tevékenységét. - Már megszoktuk - mondotta -, hogy a doktor úr kiváló munkásságát példának állítsuk. Arról ez alkalommal is elismeréssel emlékezünk meg. Pusztán azért, hogy hivatalának működése külső formájában is jeleskedjék, arra kérem, a jövőben az ügyiratokra írja rá: Kiadta:... (No, mert hát micsoda számonkérés lett volna az, amelynek még csak megjegyezni valója se akadt volna!?) A főorvos zavartan hálálkodott. „Méltóságos Uram! Minden szavát kitüntetésnek veszem. Elismerését a jövőben szeretném maradéktalanul elérni. Nem rajtam áll, hogy azt eddig nem tudtam kivívni. De tetszik tudni, én minden reggel előbb a betegeimet látogatom. Mire a hivatalba érek, néha már 11 óra is elmúlt. Az iratokat az asztalomon találom, nem tudhatom, hogy azokat ki adta? ...” Bizony régebben a t. orvos, a t. mérnök csupán „szakközeg” volt, csak véleményt nyilvánított, de határozatokat nem fogalmazott, még kevésbé volt járatos az iratkezelés rejtelmeiben. (Frank Miska árvaszéki elnök elbeszélése.) Ez már nem is csak humor, több annál, a magyar paraszt gondolkodását, talpraesettségét dicséri. Nagy szárazság volt, a Palicsi-tó erősen leapadt. Szárazra került sok hínár, s a rothadás nem jár kellemes illattal. Gondot okozott ez Szabadka magisztrátusának, mert a palicsfürdői vendégek panaszkodtak, többen el is távoztak. Gondolták, hátha be lehetne torkoltaim a Körös-eret, s talán az segítene. Igaz, a Körös-ér az alacsonyabban fekvő Ludastóba ömlik, de hát ügyes emberek a vízi mérnökök, talán tudnak segíteni. Ezért lekérték a földmívelésügyi miniszter legalkalmasabb szakértőjét. A tanács Vojnits Máté főügyészt rendelte udvarlására, mert vadász ember létére jól ismerte a Körös vidékét. A kocsi előbb a város szőlőövezetén ment keresztül, azután a sokezer holdas akácoson, így ért a nagy kiterjedésű közlegelőkre, amelyen nagy gulyákban a szabadkai gazdák „szűzbarma” tengődött. Ezeket a közlegelőket szelte át a Körös-ér. Amikor a kocsi kiért az erdőnyiladékból, mindjárt feltűnt egyik buckán a derék emberpéldány, Hajagos Mihály számadó gulyás alakja. Ő alighanem hamarabb vette észre a város kocsiját, de meg se moccant, szoborként állt egy homokdomb tetején. Nem mozdult akkor se, amikor a kocsi már nyilván feléje tartott. De amikor közelében megállt, s a főügyész ráköszöntött, akkor tisztességtudón hozzájuk ment, s üdvözölte látogatóit. 207 I I
