Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák
pénztárnak is. És ezt a határozatot a kormány jóvá is hagyta akkor, amikor a kereskedelmi megállapodások csak az élőállatok kivitelének kedveztek! A vágóhíd megépült, de meg se nyílt, mert a helyi vágások céljára üzembe helyezni túl drága lett volna, a húsexport pedig persze elmaradt. Úgy tudom, Kalocsa el is állt volna a kölcsön igénybevételétől, de a pénzügy nem engedte: „Edd is meg, amit főztél” jelszóval. Ez a kormányzatra kétszeres árnyékot vet. Fantáziátlanságát is mutatja. Ha nem tudta hasznot hajtó beruházásra fordíttatni, használtatta volna fel legalább olyanra, ahol a gazdaságosság hiánya mégse lett volna annyira ordító, mint a meg sem nyílt vágóhídnál! Baja a Speyer-kölcsönnel jól járt. Ezzel vált lehetővé villamoserőt szolgáltató vállalatának életre hívása. Ez a vállalat nemcsak a ráeső részét fedezte a kölcsön minden költségének, de hamarosan oly hozzájárulást adott a házipénztárba, amely a Speyer-kölcsön minden terhének magára vételét jelentette. Nagyon sok városban volt ez másként, elégszer fájt miatta a feje a pénzügyminiszternek is. Minden lejárat előtt dörgedelmes leiratban szorgalmazta az amortizátiók pontos fizetését. Baja soha, egy percig sem volt késedelemben. Azt hittem, talán a Nemzeti Bank nem küld a pénzügynek pontos kimutatást, azért kapunk mi is sürgetéseket. Panaszkodtam miatta galgóci Schóber Bélának, a Nemzeti Bank vezérigazgatójának, régebben pénzügyminiszteri államtitkárnak, Baja felsőházi tagjának. - Hadd kérlek - nyugtatott meg -, a pénzügyben van egy osztály, a bennfentesek „ostorsuhogtatónak” hívják, ez tart nyilván minden lejáratot, ennek feladata riasztani idejében az adóst pontos fizetésre, s nem válogatja, ki van késedelemben, ki nincs. A közigazgatás sincs humor nélkül Bácska háromnyelvű vármegye. Szabadkán a magyar mellett a bunyevácot beszélték. (Igazában a horvátnak egyik „í”-ző nyelvjárása.) Baján már lehetett svábul beszélőket is hallani. Főleg Szabadkának szép számmal voltak olyan bunyevác tisztviselői, akik jól beszéltek ugyan magyarul, de akiknél mégis észre lehetett venni, hogy otthonukban a bunyevác szó járja. A városgazda Gabrics Vince volt. Hozzá tartozott a tenyészállatokra való felügyelet is. Egy tavaszi napon az egyik tenyészbika valahogy beszabadult a takarmánykamrába. Túl sokat lakmározva a friss, még harmatos heréből, elpusztult. Jó ízűt nevettek a tanácsülésen, amikor felolvasták a városgazda költségelszámolását: „A felfúvalkodott város bikájának eltakarításáról.” A derék ember „felfúvódottat” akart írni, no meg a szórendet is egy kissé összekuszálta. Treszkics György adóbehajtó volt Baján. Egyik szállásvárosi gazdának felsége súlyosan megbetegedett. Bevitték a kórházba, ott el is halt. A gazda nem maradhatott sokáig özvegyen, gondozni kellett otthon a jószágot, meg a gyerekeket is. Már az új asszony sürgött-forgott a házban, amikor megjelent Treszkics a kórházi költségek behajtására. Meglátott az udvaron 3 malacot, lefoglalta azokat. (Az ilyen „ígéretes” zálogtárgyakat ritkán hagyják a gazdák árverésen elkótyavetyélni.) Treszkics lelkiismeretesen járt el, figyelmeztette az asszonyt a várható következményekre, s arra is felhívta, adja elő, ha
