Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák
Az előbb más nevet viselt Szövetség első igazgatójának, Várhidi Lajosnak jó szándékai nem párosultak megfelelő képességekkel. Ismeretei sem voltak elegendők ahhoz, hogy irányító, mozgatóerő lehessen. Később Lukács Ödön került helyébe, de a személyváltozás érdemleges eredményekkel nem járt. Lukács indulása annak idején biztató volt, de a hozzá fűzött reményeket sem a pénzügy városi osztályának élén, se a Szövetség igazgatásában nem váltotta be. A pénzügyminisztérium beszámoló tanulmányt publikált a Speyer-kölcsön felhasználásáról. Ez a tanulmány a városi osztályban készült, lényegében Lukács munkájaként. Hemzsegett a téves adatoktól, a hibás következtetésektől. Lukácsot nem találva, helyettesétől kértem felvilágosításokat. Kiábrándító volt hallanom: Nem gondoltuk, hogy munkánk ily beható elemzésben részesül. Hogy fennjártam, Lukácsnak később biztosan jelentették. De sose hívott megbeszélésre, én meg csupa tapintatból tovább nem kérdezősködtem. Valaki később azt állította, hogy a tanulmány tulajdonképp csak a külföld számára íródott... szemfényvesztőnek. Lehet. Magam a magyarázatot nem találtam érthetőnek, még kevésbé meggyőzőnek. A nagytőke szakértőiről jobb a véleményem. Lukács engem a Szövetségben is méltányolt (a pénzügyi osztály élére ő állíttatott), de sose melegedtünk össze. Megérezte, hogy a Szövetségben sem lennék könnyen kezelhető „fejbólintó Bálint”. Bár elégedetlenségemet csak kollégáimmal folytatott intim beszélgetésekben s leveleimben árultam el. Milyen más lett volna, ha a Szövetség kapcsolatot teremtett volna a Közigazgatástudományi Intézettel, ha igazgatója annak is Magyary Zoltán lett volna! Biztos, hogy sokkal élénkebb, lüktetőbb, cselekvésre törőbb lett volna benne az élet. Ezt megérezték volna a városokban is, a minisztériumokban is. Amott felvillanyozó hatással, emitt aligha ujjongással! A Speyer-kölcsön Hát biz’ az drága volt. Szomorú mutatója hitelképességünk külföldi megítélésének. De egyben annak is, hogy milyen nagy távolságban állt a kormány elvi állásfoglalása rendeletéinek gyakorlati végrehajtásától! A kölcsön kibocsátója egy jelentéktelen New York-i pénzintézet. Feltételeiből kitetszett: hogyha az amortizátiókat nem is kapja mindvégig, számítását bőven megtalálja... A pénzügyminiszter pedig hasztalanul figyelmeztette a városokat a kölcsön súlyos terheire; hiába írta, hogy csak azoknak a városoknak kölcsönfelvevő határozatát fogja jóváhagyni, amely városok a kölcsönt legalább túlnyomó részben hasznot hajtó beruházásokra fordítják, mégis sorra nyertek kormányhatósági jóváhagyást olyan közgyűlési határozatok, amelyek a pénzügy józan figyelmeztetését nyilvánvalóan mellőzték. Hogy mi volt ennek hátterében, csak találgathatnám, de tudni nem tudom. De amikor olvastam a kimutatást, hogy a városoknak milyen célokra engedélyeztetett a kölcsön felvétele, nyilvánvaló lett, hogy a pénzügy figyelmeztetésétől maga a kormány is nagyon sokszor eltekintett. Egyik példára ma is élénken emlékezem. Kalocsa a kölcsönt új, modem vágóhíd építésére vette fel, arra számított, hogy a húsexportban részt vehet, s e révén olyan előnyökhöz jut, amelyek fedezik az amortizatiót, s még új bevételi többletet is biztosítanak a házi-205 i
