Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)

"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák

szott a szerencse. A háború késői szakaszán a bajai származású Schnetzer Ferenc tábornok került a Monarchia közélelmezésének élére. Bécs élelmezése akkor már komoly gondot okozott, viszont a vasutakat katonai okokból lehetőleg tehermentesíteni kellett. Bécs érdeke találkozott Bajáéval! Bácska gabonája a vasutak érezhető tehermentesítésével, akadály nélkül juthatna a császárvárosba, ha az uszályok gyors megtöltése Baján lehetővé válna. Elgondolásunk kapóra jött szülővárosát különben is kedvelő Schnetzemek, javaslatára a legfőbb hadvezetőség a munkálatokat el is rendelte, a traszírozás el is kezdődött, de a front hirtelen összeomlott, s vele szép álmaink is szétfoszlottak.

De nem nyugodtunk. Évek múlva új támogatót tudtunk megnyerni br. Lers Vilmosban, akkori országgyűlési képviselőnkben, ny. kereskedelemügyi államtitkárban. Ki tudta eszközölni Dessewffy [Gyula] államtitkárnál, hogy a MÁV-val a terveket elkészíttesse, s hogy az érdekelt törvényhatóságok bevonásával, a közös erővel való megoldás megbeszélésére értekezletet tartson. Elsőnek a legnagyobb törvényhatóságot, Pest megyét hívta fel nyilatkozattételre. „Igaz, az (akkori) Pest megye egészen Baja alá lenyúlik, de ez az érdekeltsége oly csekély, feladatai másutt annyira igénybe veszik, hogy ezeket a munkálatokat anyagi támogatásban nem részesítheti.” Másodiknak Tolna vármegye nyilatkozott: „Ő a Duna jobb partján van, a bal parti munkálatok nem érdeklik.” Aztán Bács megye szólott: elismerte a munkálatok közérdekű voltát, de trianoni sorsában a megvalósításért anyagi terhet vállalni képtelen. - Dessewffy államtitkár rám nézett, és szinte sajnálkozva mondta: Ezek után a nyilatkozatok után a tárgyalást befejezettnek is tekinthetjük!? Azt válaszoltam: Igen, a vármegyék képviselői az értekezleten való további részvétel alól felmenthetők. Baja azonban kéri, hogy vele a tárgyalás folytattassék, mert hiszi, hogy olyan javaslatot tud előterjeszteni, amely elfogadható, s a megoldáshoz vezet! A jóindulatú Dessewfify — talán tekintettel a jelen volt Lersre is - kérésemnek engedett. Amikor a szűkebb értekezletet megnyitotta, előadtam: A MÁV költség-előirányzata szerint a 2 000 000-ós munkának éppen fele a jelentős töltésmunkálatokra esik, a másik felét a sínek lefektetése, a magasépítkezések s az üzembiztosító munkálatok igénylik. Baja kész a költségek felét egymaga vállalni, de nem pénzben, hanem a töltésmunkálatok elvégzésével! Csak azt kéri, hogy a MÁV által szedni kívánt surtaxe [pótadó] felét megkapja, hogy e réven megtérüljön a megyei érdekeltségek helyett is vállalt hozzájárulása. - Ez a bejelentés nagy meglepetésként hatott. Dessewffynek tetszett, és szívesen is fogadta. Lers megijedt, nem vállaltam-e lehetetlent? A MÁV urai sziszogtak; észrevették, hogy kártyájukba beleláttam, de javaslatom ellen nem tudtak ellenvetést tenni. Az értekezlet így sikerrel zárult. Dessewffy kijelentette, ha Baja város megfelelő formában vállalja a töltésmunkákat, a minisztérium a vasútnak a kikötőhöz való levezetését elrendeli, s a város megkapja a surtaxeból befolyó összegek felét.

A megértéshez talán elég röviden előadni, hogy jóval az értekezlet megtartása előtt Dessewffy megengedte azt, hogy a MÁV tervét és költségvetését átnézhessem, s azokból adatokat kijegyezhessek. Munkatársaimmal otthon megállapítottuk, hogy a MÁV költségvetése túlméretezett. Talán azért, hogy a törvényhatóságokat elriassza. (Ezt el is érte a megyéknél.) Ha meg vállalják a kívánt hozzájárulást, abból magából megépítheti a kikötőhöz vezető vasutat, s a surtaxe tiszta nyeresége lesz! Amikor az értekezletre felmentem, már a zsebemben volt egy vállalkozó kötelezvénye, amelyben árverés esetére is vállalja az előírt töltésmunkák elvégzését az előirányzat feléért! De erről az ajánlatról előbb még Lersnek se tettem említést.

198