Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák
ben jelentkeztek bérlőnek, már nem kellett tartaniok a „kulákok” retorziójától. Viszont, ha megürült valamelyik major bérlete, a régi bérlők számoltak a város felkészültségével; ajánlataik már alig maradtak el a környékben szokásos haszonbérletektől. E réven jól járt a város, költségevetésének ez a bevételi tétele jelentősen megnövekedett és megszilárdult. De jól jártak a kisgazdák is, mert nem közvetítő útján jutottak városi bérlethez. Azt meg is kedvelték, arra mindjobban be is rendezkedtek. -Ha mindezt jóval részletesebben, hozzá színesebben is írtam volna le, a megértéshez s az eredmény teljes kiértékeléséhez élénk elképzelésre volna szüksége még a városigazgatásban jártas olvasónak is. Devalvációs időkben nehéz a tőkegyűjtés a magános számára is. Biztos per nincs, a közületek különben is mindig fáztak a perektől. Könnyű volt ellenünk hangulatot csinálni: a város gazdálkodni nem tud! (Hiszen előbb valóban nem is tudott.) Magunknak is óvatosnak kellett lennünk, mert az esetleges fiaskó az új vezetés iránt ébredő bizalomra fagyasztólag hatott volna. - Ez az „extrautas” vállalkozásunk az első nagyobb erőpróbánk volt. Sikere újabb ösztönzést adott, s része van abban, hogy újabb vállalkozásainkat mind nagyobb bizalommal kísérték és ... hatékonyabban támogatták! II. A köztudatba mély gyökeret vert a hit, hogy Baját, az előbb virágzó kereskedő- és kisipari várost a vasút tette tönkre. Ez téves volt, a város visszaesését jobban az a felfogás okozta, hogy változott helyzetében orvoslás nincs, abba bele kell törődnie. Ennek szomorú eredménye kettőben jelentkezett: a jobb erők Bajáról szétszéledtek a világba (bajaira majd mindenütt találhatni), a zöm persze otthon maradt, de vállalkozó kedvéből folyton vesztett, s ahogy a város hanyatlott, emberei is mindig kisebbek lettek. Az igazság valójában az volt, hogy nem a vasút tette tönkre Baját azzal, hogy a szeged-eszéki, főleg a budapest-belgrádi vonal elkerülte. A MÁV üzletpolitikája ártott neki legtöbbet. A Rajna mindkét oldalán kiépült a vasútvonal, a rajnai hajózás azonban ezzel csak nyert, mert a vasút s a hajózás helyesen összeműködtek. A vasút minden tömegárut a legrövidebb úton átadott a hajózásnak, mert azok szállítása vízen jóval olcsóbb. Ezzel a német kereskedelem versenyképesebb lett, nemzetgazdasága pedig erősödött. Nálunk a MÁV nem kooperálásra törekedett a hajózással, hanem azt, ahol csak lehetett, háttérbe szorítani igyekezett azzal a nem hangoztatott megokolással: a MÁV nemzeti vállalkozás, a dunai hajózás pedig igazában az osztrák DDSG kezében összpontosul. Ezzel nyílt harcot vívni nem tudott, hisz a részvények jó része az uralkodóház tulajdonában volt. A bajt csak tetézte, hogy a MÁV ellenszenvét fenntartotta akkor is, amikor az uralkodóház befolyását Trianon már a lomtárba tette. Ezért volt, hogy Bajánál a vasút a Dunát csak keresztezte, de állomása a kikötőjével nem kapcsolódott. A kereskedelem vérerei nem állván egymással összeköttetésben, Bajánál a gazdasági élet vérkeringése nem lehetett egészséges! Csak példák: a Vágról leúszott, s Bajánál kikötött tutajok fáját szekereken kellett a vasútállomásra fuvarozni, hogy Bácskába eljussanak. A kiterjedt vidék gabonáját olcsóbb volt vasúton szállítani Budapestre, mint Baján átrakni szekerekre, s úgy rakni uszályokba. Bajának vitális érdeke volt ezen segíteni. De a bajaiak gazdasági életüknek ezt a nagy akadályát addig észre se vették, elhárításához pedig erejük se volt. Nekünk kedvezni lát-197
