Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Honnan jöttünk, kik vagyunk? Lányának, Mártának kérésére Keszthelyen, 1956-ban írt visszaemlékezések
És így volt igaz. Fiai csak a gyászolók sorában szerepeltek, a végtisztességet nászai adták meg. Akár hogy is volt, erősen hiszem, hogy elnyerte annyi könnyel áztatott életének boldog jutalmát... egyben igazolását is. A szentírásban maga a Mester adja a kérdésre feleletül: Hányszor kell megbocsájtani? - Nem hétszer, hanem hetvenhétszer! Én talán megtettem legalább hétszer; áldozatos felesége Andornak tetézve 77-szer. Tovább már ő sem győzte, csendben, békében elváltak. Életének utolsó szakaszában - fátyolt borítva a múltra - elég gyakran levelet váltottunk, és csomag is ment hozzá, meg bélelt levél egy kis segítségül. Nemegyszer írta batya, a rüsztungját [felszerelés] jól rendbe hozta, nyugodtan várja a behívót! Lehet-e nagyobb igazolása egy anyának, hogy fia - akiért ő sose szűnt meg tenni a tőle tellhetőt - nem veszett el, hanem beérkezett hozzája! - És talán szabad hinnem: annak is örül, hogy a másik fia nagyon megváltozott. Nem zavarják már valamikor súlyos, de elmúlt városigazgatási gondok. Imáiban mindennap kopogtat szívének ajtaján, s bebocsájtást kér. Mi volt édesanyám élete? Folytonos küzdés a szívtelen sorssal. Már nagyocska volt, mikor látta édesapját még in floribus [virágjában], Bács megye központi főszolgabírája jelentős szerepet játszott a megye akkori életében, s az időben még a birtok is még érintetlen. De józan gondolkodása előre éreztette vele a víg társasági élet nagy árnyékát. Maga mesélte: Péter-Pálkor az anyaszéna már kazlakba volt begyüjtve. Péter-Pálkor volt nagyapa névnapja. A szálláson - mindig is ott laktak, nagyapa a városba csak hivataloskodni járt - annyi volt a vendég, hogy az anyaszéna mind elfogyott, mert még aljnak is szénát dobtak a lovak alá. Mikor nagyapa elhalt, világos lett, hogy több gond maradt utána, mint vagyon. Ezért visszajöttek Szabadkára összehúzódzkodni. De édesanyám nem tudott belenyugodni a standard leszállításába. Mennyi munkája, céltudatos törekvésébe került neki is, míg végül ügyvédi írnok urából Szabadka szabad királyi város (az ország 3. vidéki városának) főjegyzője lett. Hivatali rang szerint több mint a nagyapáé. De itt is közbeszólt a halál, s amikor tisztázódott a helyzet, kiderült, hogy jobban lecsúsztunk, mint először. Hozzá minden teher anyám vállára zúdult. Anyám nem engedett, két rossz tanuló fiával sem adta fel a versenyt, a küzdelmet. Szinte a tíz körmével kaparta össze a lehetőségeket, hogy fiai tanulhassanak, előre haladhassanak. És meglett az eredmény: egyik fia túlhaladta apját, nagyapját. Fájdalmas öröm egy édesanyának, aki mindkét fiával győzni akart, s a másik haladás helyett... csak csúszott tovább. Az édesanyának sokszor és többet sírt a szeme a szomorúságtól, mint az örömtől. S a folytonos hajszában, küszködésben hányszor volt, hogy nem akadt, aki könnyeit letörölje. Ezért írom, hogy élete nemcsak nehéz, de tragikus is volt. Vasárnap, 56.1. 29. A Fratricsok [Fratricsevich] Úgy kell lenni, hogy a XIX. században, főleg annak derekán megyei viszonylatban szép szerepet játszottak. Nem vagyok jeles heraldikus, de a Fratricsevichek címeréből méltán következtetem, hogy Jakab komoly közéleti munkáért, valószínűleg katonai szolgálatért kapta a nemességet. Figyelemre méltó, hogy fia, Fülöp, Zombornak, a szabad királyi városnak szenátora (tanácsnoka) volt; a famíliában is különösebben tisztelt egyéniség. (Édesanyám tartott attól, hogy Mimi és Gizella tantijai róla, a távollévőről végrende-186
