Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Honnan jöttünk, kik vagyunk? Lányának, Mártának kérésére Keszthelyen, 1956-ban írt visszaemlékezések
karolva hozza ki a teremből a Lázó bácsit. Inkább tán maga előtt tolva, mert Lázó bácsi is jól megtermett ember volt. Egy nyári este vendégeket vártunk vacsorára. Már kezdtek szállingózni, de apám még nem jött. Anyám tudta, hogy Lukács bácsinál van (a Pista báró édesapjánál). Engem szalasztott: hívjam haza. Rémes volt, amikor beléptem a tágas ebédlőbe. Az asztal 4 sarkán 1-1 gyertya, az asztal körül többen vendégek, az asztalfőn maga Lukács bácsi, előtte pisztoly! Jaj annak, aki föl merne kelni! Az asztal alá bukni szabad volt. Még nem voltak részegek, de a bor már meglátszott rajtuk. Édesapám csak úgy tudta megoldani a problémát, hogy az egész társaságot magával kérte. Képzelhetni, hogy mehetett a vacsora: hívott józanok s váratlan becsípettek. Édesanyám feltalálta magát, mindjárt vacsora után énekelt. Kivételesen szép hangja volt! Az ének hamar összemelegítette az egész társaságot. Csak épp az édesanyámnak lelke volt nehéz. Édesapám elsőszülött volt az összesen 8 testvér sorában. Lukács és Antónia annyira fiatalabbak voltak, hogy apámat magázták, s „bácsinak” szólították. Még csak egy húga nőtt fel, a hozzá korban közel álló Mári teta. Beesett ormyereggel, dünnyögve beszélt, derűs kedélyűnek ismertem, alighanem kalocsai tartózkodásom idején halt el. A többi négy testvérről semmit sem tudok. Valószínű, hogy 6-8 éves korom előtt már elhaltak. Akkoriban elég gyakori volt, hogy az elsőszülött fiút papnak adták. Ezzel nem járt rosszul az elsőszülött sem; anyagilag bizonnyal nem, a családnak meg könnyebb volt felnevelni és elhelyezni a később jött gyerekeket. Ez a szokás nagyon régi. Izraelben természetes volt, hogy az elsőszülött fiút Istennek „áldozták”. Erős a gyanúm, hogy ennek hátterében is szerepet játszott az említett „családi politika”, hiszen a papok Izraelben is vagyoni képességet és befolyást egyaránt jelentettek. Ez a terv könnyen is lett volna nyélbe üthető, mert édesapám jól fejlett, egészséges gyerek volt, és jeles diák! Biztos, hogy az érettségi után a kalocsai nagyszemináriumba felvették, s 2-5 évig teológus volt. Ekkor kilépett, s jogász lett Pesten. Kilépésében alighanem szerepe volt annak, hogy édesanyámat megismerte. A pályaváltoztatás nagyapa kalkulátióját persze erősen megzavarta, s érthető, hogy jogász fiát nagyon szűk marokkal segítette. Édesapám mesélte: nagyapa a saját cipőjét küldte fel neki, ez persze nagyobb volt; sebaj, kitömte szalmával. Nehezebb volt az eset a télikabáttal. Tiltva volt az „adjusztálás”, viszont a télikabát hoszszabb is volt a kelleténél. Ezen csak úgy tudott segíteni, hogy amikor felvette, mind a két kezét a zsebbe mélyesztette, s úgy emelte a kabátot a kellő magasságra. Úgy rémlik, arról is hallottam, hogy édesapám tanulhatását anyámék is segítették, és lehetővé tették, hogy a jogi egyetemet be is fejezhesse. Fratries Péter nagyapa halála liquidálását jelentette a korábban csinos vagyonnak, de a fölszámolás után mégis maradt valami. Ebből vette nagymama a VI. körzet Félix utcai házat, taníttatta gyerekeit (édesanyám a legjobb magániskolába járt, külön rajzoktatásban részesült), s fenntartotta a családot; hiszen amikor édesapám benősült, jövedelme jó darabig nem lehetett elegendő családalapításhoz és fenntartáshoz azon a szinten, melyen a valóságban éltünk! Biztos, hogy édesapám 1877-ben Pankovics Andor (később az ügyvédi kamarának is, a szabadkai Nemzeti (úri) Kaszinónak is elnöke) irodájában dolgozott, aligha mint ügyvédjelölt, hiszen akkor még Pankovics kezdő fiskális volt. Ha ügyvédjelölt volt volna, nem ment volna át almási Antunovics Mátyás közjegyző irodájába (a közjegyzők nem szoktak ügyvédjelöltet foglalkoztatni). 1877 decemberében született Andor bátyám, keresztapja Pankovics Andor volt. 1879 februárban születtem én. Keresztapám 179 i i
