Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
bosszúsan is és kurtán feleltem: - Hajó dolga van, bizonyosan alszik. Nagyapa megértett, abba is hagyta a kérdezősködést, én meg „gazdagodtam” egy élménnyel, amellyel csak kivételes alkalmakkor „dicsekedtem”. Kurta bejelentésednek van egy szava, amely engem felette megnyugtat. írod: Barbara régi ismerősöd! Volt hát elég időtök egymás kiismerésére, s elhatározástok nem elhirtelenkedés. Tiétek az érdem, s könnyen viselhetitek a felelősséget, amellyel egymásnak tartoztok. Köszöntőm Barbarát. Kézcsókot jelentve azt üzenem: aki az én unokámat boldogítja, azt én szívből szeretem! A felétek forduló szeretet diktálja: kívánom, mihamarabb oszoljon szét „kommunista” lakástok, s bár kisebb, teremttessétek meg „otthonotokat” akkor is, ha úgy drágább. És ha majd társaság kialakítására kerül sor, ne „fiúk”, ne pajtások, hanem „barátok” legyenek annak értékei! Levelednek minden része érdekel, persze különösebben is, amely közérdekű. Megérdemelne egymagában is a szokottat meghaladó feleletet. Kedélyesen írod, hogy a munkád érdekel és kielégít! Persze, amit közölsz, az nem munka, hanem feladat. A munkát el lehet végezni, a feladatot meg kell oldani. Ez utóbbihoz kevesen értenek: rátermett legények kellenek hozzá... és szerencse. Bő ismeretekre van szükség, még inkább érzék és teljes belefekvés! (A belügy vizsgálatot rendelt el, s a helyszínére a belügy és pénzügy szakembereit rendelte ki, 15-öt, s azok semmi komolyat nem találtak. Szorultságában a miniszter engem kért fel. Én a feladatot másodmagammal egy-kettőre megoldottam. A miniszter szakértői ismerték az előírásokat, én ismertem az életet, s bele tudtam világítani a legsötétebb rejtekhelyekbe is.) Amit megírtál, az teremtő, az előrevivő, az problémamegoldó teljesítmény. Gratulálok hozzá! Azért is, mert azt sejtem, hogy ennek sikeres folytatása mindjobban közérdek is, hogy 1962-őt ne kelljen aggodalommal mérnünk. Gáborral volt minapában vitám. Megígérte, hogy foglalkozni fog elgondolásommal. De nem az az érzésem, hogy érdemesnek találja. Hevenyészve papírra vetem: jó, ha tudsz róla, és nem engeded el a füled mellett. Prinz professzor mutatott rá, hogy a Trianon előtti Magyarország a holdból nézve is földrajzi egység; az európai szárazföldön a legjellegzetesebb!3 Ennek az egységnek központja a Magyar Alföld. A környezet minden valamirevaló folyója ide gravitál. Nagyfokú tudatlanságnak bélyegzi meg ennek az egységnek politikai szétdarabolását (Trianon), gazdasági szétforgácsolását; amíg ezt helyre nem állítjuk, nem lehet nyugvás ezen a tájon, s nagy hátrányát mindvégig károsnak fogja érzeni mindegyik darab. És nem véletlen az - folytatja Prinz -, hogy ezen a területen hosszabb időre csak a magyar tudott államot alkotni. És nem kétséges, hogy messze kiterjedt nyugati vidéknek nyomós érdeke, hogy a magyarság visszakapja és teljesíthesse feladatát, hogy védbástya legyen jövőben is kelet felé. Mindig is ezt tette, s Európának nincs ezen a földön megbízhatóbb partnere... a nagyszláv gyűrűben. Hogy milyen lesz a holnap alakulása, az nagyon nagy kérdés. De aligha lehet vitás, ha nem Nyugat, az angolszász fogja megrajzolni az új térképet, akkor a magyarság előbb utóbb elvész a nagyszláv tengerben. Ez az eredmény nem lehet közömbös Észak-Amerikának sem! - Jó, jó, ez mind szép, de tehetsz valamit az ügy érdekében? Egész biztos, hogy igen! a) Gondosan ügyelnék, hogy magyar tudásom ne csökkenjen (egy-két hiba, magyartalanság már becsúszott legutóbbi leveledbe)! 150
