Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Előszó
2005. február 23. Mellékelek még két fényképet Szent-Györgyi Orsi és Miskolczy Gábor okmányaiból. PS. Mikor itt voltatok a Rákóczi utcai lakásban 2004-ben, meg kellett volna említeni, hogy a nappali szobában van egy nagy perzsa stílusú szőnyeg - ez az egyetlen lakásberendezési darab, ami megmaradt nagyapám korából. Ennek van is egy kis története. Mikor a 30-as évek elején nagy munkanélküliség volt, Nagyapám kezdeményezésével vagy beavatkozásával egy szőnyeggyárat hoztak létre Baján, ahol munkanélkülieket lehetett alkalmazni. Tudtommal Miskolczy Ferkó is szerepelt benne, mert mintaterveit is felhasználták a gyárban. Arra még emlékszem, hogy a Vörösmarty utcai lakásban egy fél tucat ilyen szőnyeg volt - ez az egyetlen, amit megmentettünk miután a lakást egy bomba romba tette; ez utána nálunk volt a Kecskeméti utcában, és mikor a család csonkját kitelepítették, a Ferenczy Béniékhez került, és miután Béni meghalt és Erzsi otthonba költözött, kedves barátaim, Bálint Jenő és felesége őrizték meg. Mikor megvettem ezt a lakást, meglepetésül ide hozták. Baráti üdvözlettel Bodroghy Bálint 2005. július 1. Szent-Györgyi Kristóf (András egyik fia) végül eljutott Legonier városába Pennsylvaniában, és felvett egy pár képet Borbíró nagyapa sírjáról. Ezeket most mellékelem. Remélem, hogy a munka jól megy, és ti továbbra is jó egészségben vagytok. Sajnos ugyanezt nem lehet rólunk is mondani, de ez nyilván a haladó korunkkal jár. Baráti üdvözlettel Bodroghy Bálint Bálint hívta fel a figyelmünket dr. Gőbel Józsefre (1909-1976). Ösztöndíjas gyakornok volt 1932 és 1935 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Közigazgatástudományi Intézetében, majd a magyar közigazgatás racionalizálását vizsgáló intézet alapítójának, dr. Magyary Zoltán jogtudósnak (1888-1945) tanársegéde, első embere. Itt ismerkedett meg az Intézet munkájában részt vevő, tanulmányokat író Borbíró Ferenccel, kivel életre szóló barátságot kötött. Folyamatos levelezésüket a kitelepítéstől a végállomásig a jeles kutató fia, dr. Gőbel József gyógyszerész szívessége révén ismertük meg. Nagy Andrást meghitt, családias barátság fűzte Borbíróékhoz. Leánya, Vaskútiné Nagy Eszter megőrizte édesapja hagyatékát, és jó szívvel engedte át közlésre magánlevelezésüket. A gyakran használt „levelezés” megjelölés a mi esetünkben annyit jelent, hogy a címzett megőrizte Borbíró levelét, többnyire borítékkal együtt. Borbírót nehéz helyzetei vagy hangulatai szinte kényszerítették, hogy közölje állapotát és gondolatait. Gyakran írt, hosszan és kapkodva, elkeseredetten vagy igaz hitben, de mindig kérdezve és kíváncsian arra, hogy mi minden zajlik otthon. Hivatalánál fogva a közigazgatás gyakorlati mestere és elméleti felkészültségű kutatója volt. Itthon tanulmányokat írt a Közigazgatástudomány 14
