Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)

Levelezés. 1929-1962

méletével mindig is gyenge lábon álltam. Az alapok hiányoztak hozzá. Mindvégig „mezei jogász” voltam. Nehéz fiatalságom már korán kenyérkeresetre kényszerített. Hát, hiszen ennek is megvolt a maga jó oldala: hamar olvashattam az Élet könyvéből. Nekem hozzá még szerencsém is volt. Kitűnő mesterek tanítottak még, hogyan kell azt fellapozni, ta­núságait kiolvasni. A napokban olvastam, valakit súlyos büntetés ért. Meggyőző bizonyíték szólt ellene. Mégis a fellebbviteli bíróság felmentette. Szabadon is bocsátották! Mert a bizonyítékhoz a nyomozó hatóság házkutatás révén jutott, amelyhez azonban nem kérte ki a bíróság elő­zetes engedélyét. A fellebbviteli érvelése: abból, hogy a bűnös kibújik a büntető keze alól kisebb baj származik, mint abból, ha szentesítené a nyomozat szabálytalanságát. Érdekes ugye!? De úgy tetszik, nehezen alapozható a római jogra: Salus rei publicae suprema lex esto!2 Nekem az volt az érzésem, ez az ítélet csukott ablakoknál, négy fal között született meg. Ha visszagondolok pályámra, nem egy emlék frissül fel bennem, amelyet egészen szabályosnak én se tudnék minősíteni, de megmagyarázói lettek halódott városom újra­éledésének. Miskolcon - miután tájékozódtam a gázszerződés kérdésében - magamhoz kértem a szerződött fél képviselőjét, hogy rendezzük a rendezendőket. Meglepődtem, amikor a cég képviselője azzal kezdte: - Mondja, mennyi jóváírással elégszik meg? Megmondtam. - Rendben van - hangzott a felelet -, rajtam nem fog a szakma „röhögni”, mint Bene­deken! (Ezzel az úrral nekem bajai ügyben volt tárgyalásom. Nagyon rosszul járt azzal, hogy nem egyezett ki mindjárt az első szóra. Pedig a bizonyítékhoz ravasz csellel jutot­tam!) Ez az amerikai ítélet elméleti oldalról nagyon szép, de meggyőződésem, hogy a má­sik oldal, a bűnözők „szakmája” a markába nevetett. Jelentős szerepet betöltött közéleti férfi tollából olvastam: Amerika a demokrácia ha­zája. Fontos pozíciókba tisztes középszerűeket szeret emelni. Ha nagyon kiválók jutná­nak hatalomhoz, abból baj könnyen származhatnék. Ez az úr nem tud arról, hogy a demokratának ellentéte az arisztokrata: „legjobbat” je­lent. Nem lehet tehát arisztokrata az, akit csak szellemi képességei emelnek az átlag fölé. Viszont, akinek erkölcsi értékei is kimagaslók, attól nem kell félteni a hatalmat. Amiből láthatod, vénségemre sejavultam. No, még egy apróságot, de jellemzőt. Az én időmben könnyű volt felismerni: ez valamelyik jelentősebb épület, ezt élénk személyforgalma is elárulta. Most csak onnan tudom, hogy ez a nem is különösebben nagy épület a Városháza, mert megmondták. Elég gyakran mentem már el mellette, ki­be járót ritkán vettem észre. Csodálkozásomra mint természetest adták felvilágosításul: a legtöbb ügyet levlapon is el lehet intézni! A félnek is, a hatóságnak is az elintézés így időben is nyeresége mind a két félnek! A modem eljárások között is alighanem a leg­modernebb, amit nemrégiben láttam. Egyik, közel félmilliós város központját néztem meg kívülről is (szép épület), belülről is (jó igazgatás). Például a polgármester ajtaja tárva-nyitva, a polgármester valami írást olvasott, de egy fél se zavarta. Itt nem elv: „Mi­nek beszéljek a lábbal, amikor a fejjel is beszélhetek”. Az épület egy oldalán kocsifeljáró vezet az egyik ablakhoz. Valakinek van kapni- vagy fizetnivalója. Ki se száll kocsijából. Benyújtja írását s a fizetendő összeget, vagy igényli a neki járót, s nem telik bele tán egy perc se, s dolga végezetten hajt tovább. Megspórolta a parkolást, s időt spórolt a hivatal 137

Next

/
Thumbnails
Contents