Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
mal. Az egész nagyon röviden zajlott le. Ahogy visszamentem a szeremlei gazdaasszony nem állhatta meg szó nélkül.- Látom, tiszteli az urát! - mondta. - Ugyan miből látja? - Hát abból, hogy magázza. Tudja, az elsőnek én is azt mondtam, hogy kend, de ennek a mostaninak már csak úgy mondom, hogy te! Talán jó kiegészítés, hogy Beretzk nagymama is magázta nagyapát, s a gyerekeknél úgy mondta: Kérdezzétek meg „apánkat”, és nem úgy, hogy „apátokat”. Észre veszed-e a finom különbséget? A gyerek előtti tiszteletadást! (Mindketten szinmagyar vidékről, Somogyból származtak!) Ebben lehetett része annak, hogy a Beretzkek nemesek voltak (nemesvidi) és uradalmi intézők, a Molnárék csak uradalmi alkalmazottak. Talán jó még tudnod: anyai nagyszüleim tudtommal magázták egymást. Pedig mindketten nemesek voltak és bácskaiak. Én úgy érzem: minden divat öltözetben is, szokásokban is felülről indul el, s az mindig lejjebb szivárog utánzás, majmolás révén. Nagyon régen még csak a fejedelemnek mondták: Te kegyelmed. (Érdekes, tegezve mondták!) A millenniumi nagy hódoláskor - 1896 - Vaszary bíboros-hercegprímás gyönyörű üdvözlésben tegezte az uralkodót!6 (Nem értették meg; de csak annyi baj származott belőle, hogy azután sose kapott meghívást az udvarhoz.) Viszont mire a „te-kegyelmed” lecsúszott a néphez, a „nagy” már alig volt érezhető, és „kend” formájában már nem is volt valami megtisztelő.7 Közben Cili elolvashatta leveled, s közölte: tudtával Pauline elsőnek Kalocsára ment, s alighanem csak Szegeden, Baján fordult meg. Több helyről még benyomásai is aligha lehetnek. Cili azt gondolja, hogy az ötféle megszólítás: a tekintetes, a nagyságos, a méltóságos, a nemzetes kegyelmes, a főméltóságú. (Viszont ezek igazában címzések.) Ha Pauline csak egyre is emlékszik: könnyű lesz tisztázni a dolgot, hogy miről is van szó. A készségem Paulinnak segíteni teljes. Kalocsai dolgokról tudok Gonczlik kanonok útján tájékozódni. Tudok könyvet kapni a washingtoni nagy könyvtárból. Tudom, hogy magyar osztálya is van. Szívesen teszek meg minden tőlem tellőt, de pontos kérdéseket tegyen fel, hogy hiábavaló munkát ne végezzek. Úgy érzem, lehetnek kérdések, amelyekre hazulról tudok felvilágosítást kapni. A keszthelyi Széchenyi Könyvtárral van még nekem kapcsolatom, s talán sikerülne 1-2 tanárt is megszólaltatni. De jó lesz sietni! Hamarosan indul a holdrakéta, átszállóval a Vénuszra (a Marsból ki fogják őket tessékelni, a hadi istennek biztos van hadserege). Nekem is kell rakéta. Reményiem nem is a csillagok közé, hanem fölé lesz utazásom, s hiszem, hogy ott meleg fogadtatásra találok. A rólad szóló hír nagyon örvendetes. Mindig írj minél többet magadról! Nyitott szemmel járj, s ha tapasztalatokkal megrakodva tértél vissza: írj róluk, hisz azzal nem leszel szegényebb. Szerintem minden szokás igazában csak akkor szép, ha nem egyszerű majmolás, hanem valami szép gondolatnak a kifejezője. A kalocsai (régi!) népviselet egyike a legszebbeknek. Például a lányok minden ünnepnap olyan színű ruhában díszelegtek, amilyen színben aznap a pap misézett. Tehát a lányoknak legalább öt ünneplőjük kellett hogy legyen! Ha akarod, majd Gonczlik révén megtudom, mi volt ennek a szokásnak a tartalma? Vagy csak üres pucc volt? Én magam is láttam házukból kijőve gazdagon öltözött lányokat, de a háztető több helyütt beázott, 126
