Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
adott keretek közt mi a reális célkitűzés, s ahhoz a viszonylag legkisebb áldozattal hogyan tud eljutni!! Az dicsérendő, hogy törekszünk közérthetőbb fogalmazásra. Csak bosszant a sok félrecsúszás. Hogyan szerepelhetnek például a ruhásboltok kirakatában „fogyasztói” árak. Tudtommal se a ruhát, se a cipőt nem „fogyasztják”. Tökéletesen elég, ha a nyakkendőn látom: ára X Ft. Minden vevő tudja, hogy ez a számára megállapított kiskereskedelmi; a kikalkulált eladási ár a boltos oldaláról nézve. De az ilyen hibáknak se szeri, se száma! A közelünkben van „Gyapjútermelő Vállalat”. Tudtommal a gyapjút a birka termeli. A cég igazában gyapjúbeváltással foglalkozik, s irányítja a juhászokat. De semmiképpen se vállalat, mert nem önkéntes, saját rizikóval dolgozó „részlege” kereskedelmi életünknek. Az itteni építő „vállalatnak” szép figyelmeztető táblája förtelmesen figyelmeztette a járókelőt: „Bontás végett tilos a közlekedés!” A „Keszthelyi Mezőgazdasági Kisipari Vállalatról” gondolnád-e, hogy ott a Földműves Szövetkezet termelte karalábét, hagymát stb. árulják. A bürokráciát mindig is divat volt szidni, a legfelsőbb körök ígérik is, hogy megrendszabályozzák. Sógorom - régebben Szabadka - Suboticán a kisebbségi szerepre szorított Magyar Párt elnöke, szeremé, ha 20 éves lánya kijöhetne kicsit körülnézni az „óhazában”. Meg is indítottuk az eljárást még márciusban. Kérelmünk az itthoni és a megyei tanácson keresztül a külügyben elintézést is nyert. Meglepődtünk, amikor nemrégiben itt jártak a rendőrségtől apróra megtudni azt is, hogy sógorom a II. világháború előtt milyen vagyonnal rendelkezett. Nehéz volt elhitetni, hogy jelentős vagyona ebben az esetben érdem, mert vagyonos ember abban az időben nem szívesen vállalt nyílt kisebbségpolitikai szerepet, hiszen a hatóság több oldalról is kellemetlenkedhetett. Egyik unokám a nyáron többezer kilométeres motorkerékpár-túrát élvezett hol Canadában, hol az USA-ban. A többszöri határátlépésnél elég volt az arcképes igazolvány! Tudtommal mi is jóban vagyunk Jugoszláviával. Ó szent bürokrácia! Újabban figyelemre méltónak látszik a változás az írók körül. Nem kell kimondottan vörösnek lenni, elég a kellő rózsaszín is. Hát ez örvendetes. Szeretném tudni: a belátás hozza-e ezt a változást, vagy ezt is befolyásolja kényszerűség? Összevissza kevertem kicsit, nagyot, de sehol se találok zavartalan megelégedésre hangolót. Ez tesz szomorúvá, s a szomorúság, mint az őszi köd fekszi meg a lelkemet. Csak annak jelét akartam adni: még élek. Hogy miért, nem tudom. Biztos, hogy elég volt már belőle. Rátok Édes Józsim változatlan barátsággal és őszinte nagyrabecsüléssel gondolok. Nagy családod legyen állandóan nagy örömök forrása! És hamar felejtsd el ezt a kusza levelet. De nem akartam tovább várni, nehogy udvariatlanságnak tűnjék hosszú hallgatásom. Keszthely, 1956 szeptember Feri bá’ A levél autográf kockás füzetlapra tintával íródott. Göbel József hagyatékából. 1957 47. Borbíró Ferenc - Gőbel Józsefnek [Woods Hole, 1957. V. 27.] Édes Józsim! Ma évforduló. Számomra azt jelenti, hogy még többet jár a gondolatom felétek. De ideje is már, hogy életjelt adjak, s tán már nem alkalmatlan írásom.1 108
